Az ország két- és három részre szakadása
Előzmények:
1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában elesett a magyar király II. Lajos, így az ország uralkodó nélkül maradt. A hadvezérek közben várták a török fősereget, mivel azt hitték, hogy ez csak az előőrs. A török fősereg pedig előrenyomult, s szeptember 9-én kifosztották Budát, majd egy hónap múlva elhagyták az országot.
A kettős királyválasztás:
A királyválasztás körüli bonyodalmat két szerződés okozta:
* Az első az 1505-ös rákosi végzés, mely szerint a Jagelló ház kihalása után az országban nemzeti királyt kell választani. Ez a szerződés Szapolyai János erdélyi vajdának kedvezett, akit 1526. október 10-én a székesfehérvári országgyűlésen királlyá választottak.
* A második az 1515-ös kettős házassági szerződés, melynek értelmében a Jagelló dinasztia kihalása után a magyar korona a Habsburgokra száll. Ennek értelmében Habsburg Ferdinánd ülhet a magyar trónra, akit hívei 1526. december 17-én Pozsonyban királlyá választottak.
A két király megegyezésre törekedett. Az első lépést Szapolyai János (János király 1526-1540) tette meg. Háromszor is megkérte Mária kezét, de õ visszautasította. A szövetség tehát nem jött létre, s Ferdinánd a bátyjától, V. Károly német-római császártól kapott seregével megtámadta a katonailag meggyengült Szapolyait. János ígéretet kapott külföldi segítségre, de ez nem érkezett meg, s ezért előbb Erdélybe, majd 1528-ban Lengyelországba menekült. A győztes Ferdinándot (1526-1564) 1527. november 3-án koronázták királlyá (a korona Habsburg Máriánál, testvérénél volt, így az Ferdinánd fejére került.)
Szapolyai közben segítségért fordult a szultánhoz. Ferdinánd is tőle várta az elismerést, de a törökök a Habsburgokat tekintették fő ellenségüknek, s ezért Szapolyait támogatták. Erre a lépésre I. Ferenc francia király is bíztatta török szövetségeseit, mivel így a Habsburg és a Valois uralkodók között dúló itáliai háború kimenetelét jelentősen befolyásolhatta. 1529-ben Szulejmán 200 ezer fős serege élén visszafoglalta Budát, s azt átengedte Szapolyai Jánosnak inenntől lett török vazalus. Ezután Bécs ellen vonultak, de a város kemény ellenállása és a rossz idõjárás meghátrálásra kényszerítette a törököket. A szultán egy megbízottat hagyott hátra, Gritti Alajost (olasz származású: Lodovico Gritti), hogy ellenőrizze Szapolyai munkáját. Gritti egyre nagyobb befolyást szerzett az országban, kormányzó volt 1530-34. Nagyon népszerűtlen volt, mert a nemesség megadóztatását tervezte. Ezért a 30-as évek elején meggyilkolták.
Az ország két részre szakadása:
Miután a török elvonult, Ferdinánd újabb csapattal érkezett, s Esztergom kivételével az egész Dunántúlt visszafoglalta, míg a többi részen János király maradt az úr. 1529-ben tehát Magyarország két részre szakadt. Mindkét király külső támogatókat keresett. Ferdinánd a német római császártól remélte a segítséget. Szapolyai több helyen is próbálkozott. A franciákkal, az angolokkal és a pápával kereste a kapcsolatot, de hiába, még végül a törökök ígértek neki segítséget.
1532-ben a törökök újabb támadást indítottak, de más útvonalon. A Dunántúl nyugati peremén vonultak fel, s elsőnek Kőszeget ostromolták. A várat Jurisics Miklós védte. A törökök itt gyengeséget színleltek: elfoglalták ugyan a várat, de nem vonultak be. Ezzel a csellel akarták rávenni a Habsburgokat egy mezei ütközetre. A szultán azonban nem vállalt nyílt ütközetet, hanem visszavonult, s feldúlta a Dráva völgyi Stájerországot. Ez a támadás mindkét király előtt világossá tette, hogy nem igazán számíthatnak külföldi segítségre, s belátták, hogy nem tudják legyőzni egymást. 1538-ban tehát megkötötték a váradi békét, melynek három fő feltétele volt:
1. Elismerték a fennálló viszonyokat (a két részre szakadást), és egymás uralmát.
2. Szapolyai biztosította Ferdinándot, hogy halála esetén a trónt ő kapja meg.
3. Megegyeztek, hogy a békét titokban tartják a török előtt.
Ferdinánd azonban egyből felrúgta a megegyezést, s elárulta a töröknek a váradi békét. Ezzel akarta lejáratni Szapolyait a szultán előtt. A szultán azonban nem fordult Szapolyai ellen, mivel õ a Habsburg terjeszkedést akarta megállítani. Időközben Szapolyai is váratlan lépésre szánta el magát, ugyanis feleségül vette Jagelló Izabellát, s egy év múlva fia született tőle 1740. Ekkor János király feleskette híveit fiára, s három embert jelölt ki gyámjául: Török Bálintot, Petrovics Istvánt és a horvát származású Martinuzzi Fráter Györgyöt, aki kezdetben Korvin János apródja volt, majd pálos rendi szerzetes lett belőle (ez volt ekkor az egyetlen magyarországi szerzetes rend).Õ 1535 óta váradi püspök, és a fő célja az volt, hogy újra egyesítse Magyarországot. A továbbiakban a kard és a kereszt kísérte útjában.
Szapolyai azonban 1540. (július 17-én) meghalt. Fia, akit nem is látott, ekkor még csak két hetes volt.
Buda eleste:
Szapolyai halálának hírére Ferdinánd a váradi béke értelmében bejelentette igényét a magyar trónra. Fráter György is járt a szultánnál, és Szulejmán úgy döntött, hogy a kis János Zsigmondot veszi pártfogása alá, s a gyermek megkapta a “Magyarország választott királya” címet.
Ferdinánd 1541-ben megkísérelte elfoglalni Budát. Az ostromot Roggendorf, a védelmet Fráter György vezette. György a törököktől kért segítséget, s a török szultán érkezésének hírére a Habsburgok elmenekültek. Szulejmán ekkor táborába hívta a kis János Zsigmondot, s keresztfiának fogadta, miközben a török janicsárok a főurak nélkül maradt Buda várába beszivárogtak, s 1541. augusztus 29-én elfoglalták azt. A törökök ezután megszállták az ország középső részét: Budát és a Duna két partját. Ezzel Magyarország három részre szakadt:
* A Dunántúlon alakult ki a Királyi Magyarország, amelyet Habsburg Ferdinánd uralt.
* Erdélyt és a Tiszántúl keleti részét Szapolyai János uralta.
* Az ország középső részén alakult ki az egyre táguló török hódoltsági terület.
Az osztrákok a magyar közigazgatási rendszert Habsburg mintára akarták átalakítani, központi hivatalok létrehozásával. Ilyen hivatalok voltak: a helytartóság, ami főként a közigazgatást rendezte és a magyar kamara, ami a bécsi kamara alárendeltjeként a magyar gazdasági ügyekkel foglalkozott. A Habsburg centralizáció hatására a magyar rendek egyre inkább kiszorultak a hatalomból, s az országgyűlések elvesztették régi jelentőségüket.
Az országgyűlésre szinte csak az adómegszavazás maradt. A központi hatalomból való kiszorulás pedig a nemesi vármegyerendszer élénkülését eredményezte. Ezek a vármegyék Habsburg támogatásra szorultak, mivel csekély bevételük nem volt elegendő a fennmaradáshoz.
A királyi Magyarország
- nyugati és északi országrészek
- védelmét 6 főkapitány, 100 végvár és 15-20 ezer katona látta el
- a politikai és igazgatási rendszer átalakul
- az udvar az országon kívülre kerül
- az átalakulást a magyar rendiség intézményrendszere átvészelte
- belügyekben a rendek nagyobb önállósággal rendelkeztek
- gazdaság : megnő a majorság szerepe
A hódoltsági terület
- a török birodalom legészakibb tartománya
- katonai alapon rendezték be :
- közigazgatási egységek :
o vilajetek - élükön a pasa - a budai pasa a szultán helytartója is
o szandzsák - élükön a bég
- fontos hivatalok :defterdár, mufti, kádi
- a meghódított föld a szultáné
| 4/5 rész | 1/5 rész |
| haszonélvezetre | khász |
| adózás | |
| alap a magyar adórendszer, jelentős teher a kettős adózás | |
| a török földesúrnak | |
| kincstár | |
Az önálló Erdély - Erdélyi Fejedelemség
- Erdély és a Partium
- elsőrendű szerepe van : a védelmi feladatoknak, a hadügynek, a pénzügynek
- a fejedelmi hatalom túlsúlya lesz jellemző
- a rendiség viszonylag gyenge volt ebben a " rendben "
- lakossága : magyar, székely, német, román
- a magyar vármegyék, a székely és szász székek alkották politikailag a „három nemzet”-et
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése