5.

A középkori város

    * A város külső képe, szerkezete

    * A város jogi helyzete, irányítás

    * A lakosság társadalmi helyzete, foglalkozása

    * A mindennapi élet jellemzői

A középkori városok külső képe más volt, mint a mai városoké. Rendszerint magas fa-, gyakrabban kőtornyokkal és erős kapukkal ellátott kőfalak vették körül őket, s a falak előtt mély árkok húzódtak. Így védekeztek a feudális urak és más ellenséges támadások ellen. A középkori várost övező falak, azonban az idők folyamán olyan szűkké váltak, s nem tudták befogadni az összes városi építményt. Ezért a falakon kívül lassanként létrejöttek az alsóvárosok, amelyekben elsősorban iparosok laktak, mégpedig gyakran úgy, hogy egy szakma művelői egy utcába tömörültek. Így jöttek létre a kovácsok, a fegyverkovácsok, az ácsok, a takácsok, stb. utcái. Az alsóvárosokat aztán újabb falakkal, erődítményekkel vették körül. Mivel a falak akadályozták a város terjeszkedését, az utcák rendkívül szűkek voltak, s mert a házak emeleteit gyakran lépcsőzetesen előreugróra építették, az utca két oldalán épült házak tetőzete majdnem összeért. A szűk és görbe utcák mélyére alig hatolt be a napsugár. A kisebb állatok, kecskék, juhok, disznók a városon belül legeltek. A disznók kitűnő táplálékra találtak az utcákra kidobott szemétben, ételmaradékban. Az egészségtelen körülmények között gyorsan terjedt a városokban a járvány, pusztított a tűzvész.

A városok lakossága nem volt egységes. Egyvalami azonban összekötötte őket: a közös városi szabadság. „Stadtluft macht frei!”- azaz a „Városi levegő szabaddá tesz!” S ez valóban igaz volt, ugyanis egyévi és egynapi ott tartózkdás városi polgárrá tette a betelepülőt. A polgárság legelőkelőbb, leggazdagabb rétegét a kereskedők (patríciusok) alkották. Közülük kerültek ki a város vezetői, a szenátus tagjai. A polgárság zöme kézműves, iparos volt. Képviselőik a városi nagytanácsban foglaltak helyet. A lakosság nagy része a polgárjoggal nem rendelkező iparos legényekből, napszámosokból tevődött össze. Ezek a plebejusok is megszabadultak a jobbágyi kötöttségektől, de jó ideig kapcsolódtak még a földhöz. A gazdag polgárok közül ugyanis sokan a város határában maguk is birtokoltak földet, ezen szőlőt vagy gabonát termesztettek. A műveléshez a városi plebejusok közül fogadtak napszámosokat.

A polgárság különböző rétegei között gyakori volt a politikai küzdelem. A kézművesek szemben álltak a vezetést kisajátító patríciusokkal, de a plebejusok mozgalmai sokszor egy táborba kényszerítették őket.

A középkori város termelési alapját a kézművesség szolgáltatta. A kézműves – akár a jobbágy – kistermelő. Munkaeszközeivel saját munkáján alapuló gazdálkodást folytatott, célja az életfenntartáshoz szükséges javak megszerzése volt. A XI-XII. században az ugyanazon iparral foglalkozó kézművesek érdekeik védelmében céhekbe tömörültek. A szervezet megvédte tagjait a céhen kívüliek, az ún. kontárok versenyétől. Igyekeztek a belső versenyt is megakadályozni, ezért pontosan szabályozták a termelés egész folyamatát, a nyersanyag beszerzésétől a termék értékesítéséig. Szigorúan tiltották a másik portékájának ócsárlását és a reklámot. A szakmai tudást vándorúton, más városokban, országokban kellett tökéletesíteni. A vizsga a „mesterremek” elkészítéséből állott. Ha megfelelt önálló műhelyt is nyithatott. A céhek lényeges szerepet játszottak a város védelmében is. Veszély esetén a céhtagoknak a városfal meghatározott pontjain katonai szolgálatot kellett teljesíteniük.

(A városfejlődésre legnagyobb hatással nem a luxusigények növekedése, hanem a tömegtermelés megjelenése volt.)

Az ipar fejlődése Európa egyes területein különösen magas színvonalat ért el. Flandriában az Angliából behozott gyapjúból jó minőségű posztót készítettek.

Dél-Németországban a bányászat és a fémfeldolgozás volt kiemelkedő.

Észak-Itália városaiban a posztógyártás mellett a selyemszövés vált jelentőssé.

Az árutermelés növekedésével a piaci kapcsolatok is bővültek. Az egyes országok bel-és külkereskedelmében komoly szerepet játszottak a vásárok, ahol nagymennyiségben cserélt gazdát agyapjú, a bőr, a posztó, a lenszövet, a különböző fémtárgyak és a gabona. A XII-XIII.sz. legnagyobb vásárai a franciaországi Champagne grófságban voltak.

A meggazdagodás igazi forrása, a távolsági kereskedelem messzi vidékek eltérő termelési adottságain alapult. A legnagyobb jelentőségű a Földközi-tenger keleti medencéjének kereskedelme, az ún. levantei kereskedelem volt. Ezt az észak-Itáliai városok – Velence, Genova, Pisa – kereskedői bonyolították le. A levantei kereskedelem Közel-keletet kötötte össze Európával.

Az északi-és balti-tengeri kereskedelem a XII.sz.-tól az észak-német városok monopóliuma lett.

Lübeck és Hamburg kereskedői 1611-ben szövetségbe tömörültek. Több kereskedő város csatlakozása után ebből a szövetségből nőtt ki a Hanza-szövetség, amely Novgorodtól Londonig, vagy a flandriai városokig szállította Európa északi felének áruit.

Természetes, hogy a kereskedők is szakmai egyesületbe, guildébe (gilde) tömörültek. Akárcsak a céheknek, a guildéknek is voltak sajátos alapszabályaik, amelyek elsősorban a jogokat rögzítették. (a pénzösszegek egy részét uzsorakölcsönökbe fektették – az egyház ugyan tiltotta).

1.) A városok kialakulása

- a város egy nem (csak) mezőgazdaságból élő népesség tömörülése

- az érett középkorban a városok kialakulását a mezőgazdasági árutermelés kibontakozása, a kereskedelem fellendülése tette lehetővé

- a városok létrejöhettek egykori római kori települések helyén, várak és egyházi centrumok közelében, utak találkozásánál, folyami átkelőknél és általában közel a távolsági kereskedelem útvonalaihoz

- a városnak a feudális államban különleges helyzete volt - kiváltságokkal rendelkezett

- a városi jog elemei:

· önkormányzat joga: általában a városlakók közössége, a kommuna harcolta ki a város birtokosával szemben

· bíráskodási jog: szabad bíróválasztás és bíráskodás a város területén és a város lakói felett

· gazdasági jellegű jogok: piactartás, adók egyösszegű fizetésének joga

· birtokjog: a városnak lehettek falvai, jobbágyai

· kegyúri jog: szabad plébános választás

- a városok a X-XIII. század között Észak-Itáliában, Franciaországban, Angliában, Flandriában és a Baltikumban jöttek létre nagy számban

- az átlagos város 4-5 ezer között mozgott, a nagyvárosokban 10-15 ezer

2.) A városok típusai

- három fő típust különböztetünk meg

- agrárvárosok: lakói többnyire mezőgazdasággal foglalkoztak, nagy részük a földesurak fennhatósága alatt maradt és csak a bíráskodási jogot vívták ki

- ipari és kereskedővárosok: termékeiket a város környékén érvényesítették, általában kivívták a teljes önkormányzatot + csak a földesúrnak adóztak

- távolsági kereskedelemre berendezkedett városok: ezek voltak a legnagyobb városok a korban, szintén az uralkodó fennhatósága alatt

3.) A városi társadalom

- a kereskedők eleinte átmeneti szálláshelyként használták a városokat, majd tömegesen telepedtek le

- a falusi kézművesek eleinte csak a szükséges anyagokért mentek a kereskedelmi központokba, majd állandó lakhelyükké vált, így egész iparágak (pl posztókészítés) a városokba költöztek

- a városlakó szabad ember volt, minden megkötöttség nélkül rendelkezhetett tulajdonával

- a városban töltött 1év és 1 nap után a jobbágy is megszabadulhatott kötöttségeitől

- mindenkinek kellett vagyonának arányában adót fizetni

- a városba lakók kisebbik részének volt polgárjoga, polgárjogot általában csak ingatlantulajdonosok szerezhettek (elsősorban iparűző mesterek, kereskedők, háztulajdonosok)

- a város irányítása a leggazdagabb polgárcsaládok (patríciusok) kezében volt, ők alkották a városi vezető testületet (szenátus, városi tanács) + közülük került ki a polgármester

- a városlakók nagy része polgárjog nélküli szegény volt (plebejusok) akik alkalmi munkából, földművelésből éltek

- egy-egy iparág kézművesei a XII. századtól megkezdték monopolizálni a városok zárt piackörzetét, az idegen árúkkal szemben és a minőség védelmében céhekbe tömörültek

- a céhek kiváltságait a városi tanács is elismerte

- elérték hogy a városi piacon csak a városi céhekbe tartotók értékesítették termékeiket à lehetetlenné tette a céhen kívüli kézművesek tevékenykedését

- a XIII. században megkezdődött a céhek hierarchizálódása (céhmester, legények, inasok)

 - a városokban sokféle kézműves foglalkozást űztek  pl. takács, szönyegszövő, textilfestő, cipész stb.

4.) A város felépítése

 - a városokat általában fallal vették körül

- igen szűk utcák (sikátorok) voltak, amelyek nem voltak kikövezve, nem volt közvilágítás sem

- nem volt csatornázás, a szennyvíz az utcán folyt + szemét és ürülék

- a zsúfoltság és a kedvezőtlen higiéniai viszonyok kedveztek a járványok kialakulásának

- a piactér volt általában a központ, itt állt a városháza és a templom

- a házak általában kőből épültek, de északon a faépületek túlsúlya jellemző, ami tűzveszélyes

- a földszintes épülettől a több emeletes lakótoronyig sokféle háztípus létezett