17.

Felesleges a Shakespeare-szonettekről annyit írni, nekünk nem volt anyag.Inkább 

  drámacímeket kellene felsorolni.

William Shakespeare

(1564-1616)

William Shakespeare a világirodalom talán egyik legnagyobb klasszikusa, az angol reneszánsz tehetséges drámaírója, életéről mégis nagyon keveset tudunk. Stratford upon Avonben született 1564-ben. Apja, John tehetős polgár ebben a kisvárosban, a kesztyűkészítéstől a kereskedésig sokmindennel foglalkozott, majd fokozatosan elszegényedett. Anyja, Mary Ardent egy környékbeli nemes lánya. William életéről 18 éves koráig nem sokat tudunk. Apja iskolába járatta, de egyetemre már nem volt pénze. 18 évesen feleségül vette a nála 8 évvel idősebb Anne Hathawayt. Rövid időn belül 3 gyermekük született. Ekkoriban Shakespeare életét teljes homály fedi. Valószínűleg csatlakozott a városukba látogató vándorszínészekhez. Úticélja London volt. Mindent megtanult, ami csak szükséges volt ahhoz, hogy beállhasson színésznek, majd drámákat írhasson. Első színházi sikereit 1590-ben érte el, darabjaira tódult a közönség. De a drámái mellett még a szonettírás nagy mestere is volt. Ez nem hasonlított a Petrarcától származó formára. Ennek rímképlete ababcdcdefefgg. Ez inkább a fokozást tette lehetővé, amire Shakespeare törekedett. A szonettet szigorú kötöttség jellemzi: 14 soros és meghatározott versszakokra bomlik, de Shakespeare az ún. strófatagolás nélküli változatot honosította meg. Általában jambikus lejtésű, 10-11 szótagos sorokból áll. Ezek a verseknek egy része egy mecénásnak, Southampton grófnak szólnak, a másik része egy titokzatos Fekete Hölgynek szól. 1594-től Shakespeare-nek már állandó színtársulata volt, 1599-ben pedig megépítette a Globe színházat. Ebben társtulajdonos volt, így a színház jövedelmének egy része őt gazdagította. 1610-ben, mire hazatért családjához már vagyonos földbirtokos volt. Valószínűleg 1616-ban halt meg tüdőgyulladásban.

Munkássága:

Shakespeare idejében nem volt divat a drámákat nyomtatásban kiadni, sőt a műveit nem is ő osztotta fel felvonásokra és jelenetekre. Ezt az utókor végezte el. Szinte minden művének megtaláljuk az előzményeit más íróknál. Ő mindig csak egy kész művet dolgoz fel. Munkásságának 3 nagy korszaka van. 1590-1601-ig írta az akkoriban igen népszerű királydrámákat és komédiákat, de ekkor írta szonettjeit is. A következő korszak 1601-1608-ig, a nagy tragédiák és a sötét vígjátékok ideje. És 1608-1611-ig a regényes színműveit írta. Ezek talán legérettebb művei.

·         Királydrámák: ebben a műfajban két folytatásos tetralógiát írt a "Rózsák háborújáról".

·         Komédia: legelső művei is ebben a műfajban íródtak.

·         Tragédiák: Shakespeare tragédiáiban a szereplők nem emberfeletti lények, vannak hibáik.

·         Regényes színművek: Shakespeare talán legérettebb alkotásai tartoznak ebbe a műfajba.

Rómeó és Júlia:

Shakespeare talán egyik legnépszerűbb drámája a Rómeó és Júlia. A történet eredete bizonytalan, de az tény, hogy nem Shakespeare találta ki. Xenophon is írt már sorsüldözött szerelmesekről. Dante korában élt két torzsalkodó család, Guelf- és Ghibellin-párti Montecchi és Capelletti néven. Dante be is helyezte őket a purgatóriumba, majd a Dekameronban is szerepelnek hasonló motívumok. Ezután igen sokszor fölbukkannak még a különböző változatok, ám Matteo Bandello 1554-es változata a Romeo és Giuiletta különösen figyelmet érdemel, igazi reneszánsz novella. Angliába átkerülvén Arthur Brooke műve versben született meg Romeusz és Júlia tragikus históriájában. Shakespeare tehát már egy kész történetet kapott, melyet kiegészített néhány szereplővel.

A pontos műfaja lírai tragédia, mert a tragédia nem az egyre fokozódó szenvedélyekből alakul ki, hanem a véletlenek sorozata hozza el.

A mű alapkonfliktusát az új és a régi értékrend összeütközése hozza. Az évtizedek óta viszályban élő Capulet és Montague szülők, Tybalt és Páris képviselik a régi értékrendet, a feudalizmust. Az ő véleményük szerint még nincs szabad párválasztás. Az új értékrendet, a reneszánsz szabadabb gondolkodását, a szerelmet és a szabadságot képviseli Rómeó, Júlia, Mercutio és Benvolio.

A mű eredeti helyszíne, Verona (Olaszország) megmarad, mert az olaszok alapjelleme egész más, mint az angoloké. Az olaszok temperamentumosak, forróvérűek, míg az angolok hidegvérűek. A dráma időtartama nagyon rövid, összesen 5 nap, vasárnaptól csütörtökig.

A mű egy vígjátéki jelenettel indul: a két ház szolgái egyszerű szójátékokkal sértegetik egymást. Mikor azonban feltűnik Tybalt, komolyra fordulnak a dolgok és valóban összecsapnak. Ebből látszik, hogy a viszálykodást már csak Tybalt tartja fenn. A harc után megjelenik Rómeó, s mint kiderül viszonzatlan szerelemtől szenved. De ez csak a látszat: elárulja magát mikor hirtelen közbekérdez: "Ma hol ebédelünk?" Tehát ez csupán egy kamaszszerelem. Közben megjelenik a Capulet család egyik szolgája és kiderül, hogy bált rendeznek, amin Rozália (Rómeó "szerelme") is ott lesz.

Mikor Rómeó megjelenik a bálon véletlenül meglátja Júliát és azonnal szerelmes lesz belé. Ez is csak egy kamaszszerelem, de sokkal komolyabb, mint a Rozália iránt érzett szerelme. Itt kezdődnek el a bonyodalmak. Az egyik nagyon fontos ilyen elem, hogy abban az időben már kezdett elavulóban lenni, hogy a szülő válasszon férjet. Ez meg is jelenik, mikor Páris megkéri Júlia kezét, az apja még nem akarja férjhez adni. De később (Tybalt halála miatt) meggondolja magát. A műben talán az egyik leghíresebb rész az erkélyjelenet, aminek a fő témája a név és a szerelmi eskü. Az akadályt, mely mindkettőjük előítéleteiből fakad le kell győzniük. Itt kiderülnek a főszereplők tulajdonságai is. Rómeó esküdözik, szónokias, míg Júlia végig józan marad, jelleme egyszerű, gyermeki, csak a szívére hallgat. Innentől kezdve felgyorsulnak az események. A következő nap elmennek Lőrinc baráthoz és összeházasodnak. Itt úgy tűnik egyszerre minden megoldódott, szerencsés lesz a mű vége. De ez nem tart sokáig. A III. felvonásban a lappangó veszélyforrások mind felszínre törnek. Véletlen összefut az utcán Mercutio és Tybalt. Mercutio alapjában véve kötekedő figura és sértegetni kezdi Tybaltot. Csakhogy éppen feltűnik Rómeó, így Tybalt inkább rá támad. Mivel Rómeóval neki már rokoni kapcsolata van, Rómeó nem támad vissza. Azonban Mercutio nem tud az egészről, nem érti miért tűr Rómeó, így ő ront neki Tybaltnak. Ennek az lesz a következménye, hogy Tybalt megöli Mercutiot ezért Rómeó bosszúba kezd és megöli Tybaltot. Ekkor Rómeó rádöbben mekkora hibát követett el és elmenekül. Megjelenik azonban a Herceg és ítéletet hirdet. Hiába mondja Benvolio, hogy Tybalt rontott rá Rómeóra, mégis önbíráskodásért száműzetésre ítéli. Eközben Júlia apja sürgetni kezdi lánya esküvőjét Párissal. Ez alatt a pár nap alatt a szereplők egyénisége is megváltozik, felnőtté válnak. Komolyan veszik egymás érzéseit, felnőnek, de az alapjellemeik maradnak.

Miután Rómeót száműzetésre ítélik, még a szerelmesek együtt töltenek egy éjszakát. Ez után kezdődik el a félreértések és tévedések sorozata, mely tragédiához vezet. Júlia látszólag beleegyezik a Párissal való házasságba, de ez csak látszatra van így. A dajka segítségével 42 órás kómába esik, így nem kell férjhez mennie. Lőrinc barát üzen Rómeónak a történtekről és arról, hogyan fogják Júliát megszöktetni, de a levél nem jut el Rómeóhoz. Miután Rómeó értesül Júlia haláláról elmegy a sírhoz. Ott találja azonban Párist, akit megöl, majd maga is öngyilkos lesz, egy patikáriustól ( a halál jelképe) vásárolt gyógyszer segítségével. Mikor Júlia felébred és látja, hogy szerelme halott megcsókolja és így ő is öngyilkos lesz. A gyerekek halála után a két család ráébred, hogy a gyűlölködésük felesleges. (Franco Zeffirelli, olasz rendező 1986-ban feldolgozta filmben is)

Shakespeare nem akart felelősöket keresni, csak bemutatni, milyen fontosak a tiszta érzelmek. Az ő drámájában, mint a régi görög művekben is feltűnik egy emberfeletti erő, melyre Lőrinc barát utal: "Mindannyiunknál hatalmasabb erő / áthúzta számításomat."