16.

Alekszandr Puskin

-Anyegin-

Moszkvában született, főnemesi család gyermekeként. Minden rendszer nélkül nevelték szülei, szellemi fejlődését egy másodrendű francia nevelőre bízták. Kitűnően beszélt franciául. 1811-ben beíratták abba az intézetbe, melyet I. Sándor cár alapított azért, hogy a birodalom számára képzett tisztviselőket neveljen. 6 évig volt itt, itt vált benne tudatossá, hogy költő, s számára e hely a barátság eszményi birodalmává lett. 1817-ben tanulmányai befejezése után Páterváron a Külügyi Kollégiumba osztották be titkárnak. A főváros megszédítette, felszabadult, bohém életet élt. Tagja lett a Zöld lámpa elnevezésű irodalmi-baráti társaságnak. Fő műve az Anyegin, 7 éven át írta (1823-1830). Az aránylag hosszú időtartam azzal járt együtt, hogy személyes életsors fordulatának függvényében az író többször változtatott a regény tervezetén, terjedelmén. Nyolc fejezetből áll a végleges mű. Puskinra erősen hatott Byron. Byroni világfájdalom jellemzi az Anyegint. Puskin alkalmanként meg-meg jelenik a műben.

A versforma erősen zenei:

Anyegin strófa. 14 soros strófából áll, 9 és 8 szótagú jambikus lejtésű sorokból épül fel.

·         keresztrím, páros rím, ölelkező rím, és ismét páros rím követi egymást.

·         rímképlete abab ccdd effe gg

·         realista vonások

·         teljes társadalomképet igyekszik adni

·         társadalombíráló részletei vannak

·         Csajkovszkij írt belőle operát

Műfaja:

 verses regény, a verses epikának a romantikában kialakult válfaja.

Verses regény: nem pusztán versbe szedett történet, eseménysorozat. Az eposszal és az elbeszélő költeménnyel szemben lényeges szerepük van benne a lírai elemeknek, az író személyes érzelmeinek.

Anyegin: a vidéki nemesi életet mutatja be,

Helyszínei:

Pétervár, a Larinek család birtoka, Moszkva

Cselekménye:

 nem bonyolult, de a fordulatai a romantikával állnak összhangban (váratlan események történnek)

Verses regényét a nagy műveltségű olvasóknak ajánlja, kikben költői álmok élnek. Feltűnő irodalmi jellege, hogy száznál több célzás, utalás, hivatkozás található benne a világirodalom nagyjaira, műveikre és ezek szereplőire. Pl. Homérosz, Dante. Shakespeare, Goethe, Vergilius, Ovidius, Petrarca,

Szereplők:

Lenszkíj - tipikusan romantikus figura, egy kicsit költő, fellegekben járó figura. Bemutatja Anyegint

Olga - Lenszkíj menyasszonya

Tatjana - Olga testvére

Tatjana - szerelmet vall Anyeginnek, Anyegin szerelmet vall Olgának (nem szereti) párbajozik Lenszkíjjel, Anyegin megöli, külföldre megy—majd visszajön, addigra Tatjanát férjhez adják, Anyegin szerelmet vall, Tatjána nem lesz hűtlen férjéhez.

Romantikus elemek: a szerelmi történet, cselekménybeli fordulatok

·         Lenszkíj és Anyegin jelleme

·         befejezése a történetnek is romantikus

·         romantikus a műfaj, verses regény

·          

Anyegin jelleme: „a felesleges” ember típusa (orosz irodalomban többször előfordul)

Értékes, többre hivatott, akik a feudális orosz társadalom viszonyai között

Nem találnak értelmes életcélt, ezért feleslegessé válnak

A regény cselekménye egyszerű, semmi meghökkentő, váratlan fordulat nincs benne. Felidéződik a történelmi kor, a fővárosi arisztokrácia fényűző, felszínes, nagyvilági életet. A Larnin család tagjai

tipikus figurák:

·         családfő: birtokkal nem törődő, eszegető- iszogató

·         felesége:–aki a francia nevelés nyomait megőrizte

·         férjhez menésről ábrándozó lányok

·         pletykás, sértődős szomszédok

Puskin végigvezeti olvasóját valamennyi orosz nemesi magatartásformán, életstíluson. Az Anyegin megírásával már túllépett a romantikus korszakán, útnak indította az orosz realizmust. Hőseiben még bőven vannak romantikus vonások, de az író már ezeket (különc magatartás, romantikus életstílus) fenntartással, finom kritikával szemléli. Éppen ez az elitélt életvitel siklatja ki szereplői életét. Hősei szomorú sorsú, szánalomra méltó emberek. Nem oda érkeznek meg, ahová elindultak, sorsuk boldogtalanságba torkollik.

A címszereplő bryoni jellem: származása, neveltetése, élethabzsolása sokban hasonlít az elbeszélőre. Életét képtelen tartalmassá tenni, amibe csak belekezd, pár nap múlva fáradtan abbahagyja. Írni szeretne, de nem sikerül, kiégett szívű, komor, ingerült lesz. Valójában egy akkor divatos irodalmi típus áldozata. (mélabú, zord tekintet, életunalom)

Az elbeszélő ebben a hangulatban találkozott vele, s mert hasonló hangulat lepte meg őt is, barátja lett Anyeginnek. Megszerette, mert alapjában véve becsületes volt. Anyeginről festett, ironikusan színezett rajz és az elbeszélő önportréja között oly sok a közös vonás, hogy az író fontosnak tartja leszögezni: a falusi táj szeretetében mindenesetre különbözik barátjától, s nem önmagát ábrázolta benne, mint Bryon a maga hőseiben. A kiégett szívű, az élet értelmes célját nem találó, a sorstól rámért boldogtalanság pózában tetszelgő Anyegin egy fölényeskedő gesztussal utasítja el ostobán élete megváltásának nagy lehetőségét, az ölébe hulló boldogságot, Tatjána szerelmét. Ugyanakkor a szenvtelen közöny és cinizmus, becsületkódexeken nevelt álszemérem hajszolja gyilkosságba is: párbajban megöli legjobb barátját, Lenszkijt, s ezzel megpecsételte életét.

Évek múlva, huszonhat évesen bukkan fel újra Péterváron, s csak mos, miután bolyongásai során végleg levetette a bryonkodás maszkját, csak most ismeri fel, hol és mikor hibázta el életét. A hercegkisasszonnyá lett s a nagyvilágban forgó Tatjána döbbenti rá az élet értelmére, az eltékozolt boldogságra, most, amikor már nincs visszaút. Tatjána még mindig szereti, de nem lesz hűtlen férjéhez soha.

Anyegin komor ellentéte Vlagyimir Lenszkij, a romantikus költőbarát. Az ifjú földesúr is tizennyolc éves. Semmiféle kétely nem fészkelte be magát a szívébe. Gyanútlan jóhiszeműséggel nézett a világra, rajongva lelkesedett minden nagy eszméért. Szép és gazdag volt, első nagy szerelme Larinék Olgája lett. Bár Anyegi és Lenszkij életfelfogása mindenben t, mégis sülve-főve együtt voltak. A köztük levő különbség okozta mégis a vesztüket. A fiatalabb Larin lány (Olga) a regény legszimplább legáttetszőbb alakja, kedves, vidám, szőke és kék szemű, de a fejecskéje eléggé üres. Talán nincs is lelke, csak bájos külseje, érzelmeiben felszínes, könnyelmű. Egyetlen célja a férjhez menés. Lenszkij vőlegényét nem sokáig siratta, hamarosan egy ulánus felesége lett, s ezzel végleg ki is lépett.

Tatjana, Olga nénje egészen más:

Vadóc, félénk, zajra rebben,

Mint szarvasgím a rengetegben,

Családi körből is kiüt. (II.25)

Befelé forduló, érzékeny, gazdag érzelmi életet élő, kifinomult lélek. Amit más lányok csináltak, ő nem csinálta. Nem varrt, nem hímzett, nem játszott babákkal. Később az olvasásba temetkezett, a rémtörténetek érdekelték. Imádta az érzelmes regényeket, főleg Rousseau és Richardson gyönyörködtette. Tatjanat az orosz nő legértékesebb típusaként mutatja be. A legelső idegen férfi fellobbantja az első szerelem mély és tiszta szenvedélyét. Nem is Anyegint szereti, hanem azt az eszményképet, melyet beleálmodik, beleképzel. Richardson regényének szereplője Grandison és a többiek mind egy alakban öltenek testet, Anyeginben. Önmagát pedig szentimentális regényeinek hősnőivel azonosítja. Erkölcsi nemessége Anyegin fölé emeli. Kettejük viszonyában ő a kezdeményező. megírja szerelmi vallomását Anyeginnek. Tudja, hogy szokatlan és bátor tettre határozta el magát, de jövendő boldogságukat tartja szem előtt. a kerti jelenetben a bryonkodó Anyegin őszinte, bár fölényeskedő, kioktató prédikációja Tatjánának csak lelkét törte össze, szerelmét nem. Szerelme akkor sem nyugszik, mikor a végzetes párbaj után Anyegin eltűnik a faluból. Ő életében csak egyszer tud szeretni. Rendszeresen felkeresi Anyegin elhagyatott kastélyát, üres szobáját, s ott a „könnye hullva hull”. Beleolvasgat könyveibe, felfigyel egy-egy jelre. Elnézegeti Bryon képét, az asztalkán Napóleon mellszobrát: Jevgenyij rejtélyét szeretné megfejteni. De nem tudja, nem találja azt a szót, melytől kinyílna a zár. Férjhez megy egy herceghez, egy tábornokhoz—szerelem nélkül—s a pétervári társaság ünnepelt csillaga lesz.

Jelleme nem változik, hű marad legelső szerelméhez, de nem lesz hűtlen férjéhez. Két boldogtalan lélek találkozik utoljára a tábornok herceg palotájában. A szerepeitől megszabadult, önmagára talált Anyegin s a gazdag házasság fogságában vergődő, titokban könnyező Tatjana. Sorsukon nem tudnak változtatni. Tatjana a maga puszta létével, őszinte szerelmével szétrombolta ugyan Anyegin byroni szabadságeszményét, de megmenteni őt képtelen, mint ahogy önmagát sem teheti soha többé boldoggá.