3.
A kommunikációs folyamat folyamat tényezői és funkciói
tetelbazis.hu
Az információ tájékoztatást, felvilágosítást jelent, ahol nincs mód a visszajelzésre.
A közlésfolyamat emberek közötti információcsere egy adott jelrendszer felhasználásával, egy információ mozgásba lendítése, két fél közötti szándékos és kölcsönös felhasználása.
A kommunikáció érintkezést, közlést, híradást jelent., tudomány a kommunikációtan v. –elmélet.
A kommunikáció típusai:
- verbális kommunikáció: a nyelv a megadott jelrendszer, a beszéd
- metakommunikáció: a testbeszéd, az arckifejezések, a kézmozdulatok a jelrendszere.
- egyéb jelrendszerek
A nyelvi közlésfolyamatban több tényezőnek van szerepe. A legfontosabbak:
a beszélő és a hallgató, az üzenet, a kód (vagyis nyelv), a csatorna és a beszédhelyzet.
A beszélő közölni akar valamit, ez olykor teljesen átgondolatlan, reflexszerű, automatikus cselekedet, pl. mindennapos köszönés. Máskor átgondolt, megformált közlés, pl. egy önéletrajz megírása.
Szerepe: átteszi az információt egy bizonyos jelrendszerbe, kódolja azt, és átadja a hallgatónak.
A beszélőt nevezhetjük adónak, jeladónak, közlőnek is.
A hallgató az, akinek az üzenetet szánjuk.
A hallgató észleli, felfogja és értelmezi, dekódolja a hallottakat. Ez sokszor igen egyszerű feladat ("félszavakból is értjük egymást"), máskor el kell gondolkodnunk rajta, sőt esetleg vissza is kérdezünk. Ekkor a hallgatóból már beszélő (közlő) válik.
A hallgatót nevezhetjük vevőnek, jelvevőnek, befogadónak, címzettnek is.
A beszélő és a hallgató között állandó szerepcsere van.
A beszédtevékenység mindkét részről alkotó folyamat, bár a tudatosság mellett automatikus mozdulatok is vannak benne. Bizonyos fokú figyelemre, erőfeszítésre, mindkét fél részéről
szükség van.
A beszélő és a hallgató megléte azonban még nem elegendő a kommunikációhoz.
Azért kívánunk kommunikálni, mert valamilyen üzenetet akarunk elmondani.
Az üzenet lehet igen egyszerű és igen bonyolult dolog is, de nyelvi kommunikációs szempontból üzenet egy kérdés, kérés is. Az üzenetet a beszélő formába önti (kódolja), a hallgató önmaga számára megfejti, lefordítja (dekódolja).
A kód hagyományokon alapuló, közösségileg elfogadott szabályrendszer.
Vannak nem nyelvi kódok (nem nyelvi rendszerek), és létezik a verbális (szóbeli) nyelv mint kód.
A beszélő és a hallgató között kommunikációs közeg, csatorna jön létre (levegő, telefon, levél, tv) Ez lehetővé teszi, hogy a beszélő és a hallgató térben és időben akár távol is kerüljön egymástól.
A kommunikáció során aktuális beszédhelyzet alakul ki: a beszélés, olvasás adott pillanata, a szituáció, amelyben a kommunikáció létrejött. Rengeteg tényező befolyásolhatja, pl. hangulat, helyszín, életkor, nem, foglalkozás, idő, érdeklődési kör, és a téma.
Az eredményes közlésfolyamatnak az is feltétele, hogy közös ismereteink, előismereteink legyenek az adott tárgyról, amelyet valóságdarabnak, valóságnak nevezhetünk. A kommunikációban közösen ismert nyelvre van szükség; megjelenési formái az élőbeszéd és az írás.
A kommunikációnak szándékos jelhasználat esetén mindig célja van: valamit el akarunk általa érni. Ezt a célt mutatják a kommunikációs funkciók. A funkciók hozzákapcsolhatók az egyes tényezőkhöz is.
3 alapvető funkció van:
- tájékoztatás,
- érzelemkifejezés,
- felhívás.
A tájékoztatás (információadás) vélemény-, gondolatközlés egy adott dologról, a valóságról.
Az érzelemkifejezés az én, a személyiség megnyilvánulása, amikor belső érzéseinket, vágyainkat fogalmazzuk meg. Ide tartoznak az egyes szám első személyben elmondott érzelemkifejező mondatok, az ún. én-líra, a vallomások.
A felhívás a hallgató befolyásolására való törekvés (konatív funkció). Az én ellentéte a te, vagyis a másikkal való szembesülés. Kérést, felszólítást, kívánságot fogalmazunk meg, parancsot vagy könyörgést, és befolyásolni szándékozzuk a hallgatót. Grammatikailag az imperativusz (felszólító mód), és a vokativusz (megszólítás) a legjellemzőbb jegye ennek a felhívó, felszólító funkciónak.
Az alapvető kommunikációs funkciókat még 3 "mellékfunkció" egészíti ki:
- a kapcsolatfenntartó (fatikus)
- az értelmező (metanyelvi) és
- az esztétikai (poétikai, művészi).
A kapcsolatfenntartó funkció célja az, hogy megkönnyítse a befogadást, tisztázza a partnerek egymás közötti viszonyát.
Sokszor a nyelvi megformálásra, vagyis magára a nyelvre teszünk föl kérdést, illetve azt magyarázzuk. A "nyelvről való beszéd" az értelmező vagy metanyelvi funkció. Maga a nyelvtan ezt a funkciót látja el.
Amikor az üzenet nyelve stilisztikai jellegű, művészi megformáltságú, akkor esztétikai, vagy poétikai funkciója is van szövegünknek.
Ez az említett 6 funkció, kommunikációs cél rendszerint keverten jelentkezik, a funkciók tehát egymásba mosódnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése