18.

A dráma eszméinek harca - fejezertől fejezetre - nincs feltünteve.

Madách Imre

(1823-1864)

1823 januárjában született Alsósztregován, nemesi családban. Anyja, Majthényi Anna mûvelt asszony volt. A gimnázium után Pestre ment, a bölcsész karon és a jogi karon tanult. 1840-ben megjelenik elsõ verseskötete, Lantvirágok címmel. Ezek a versek a kor más költõinek hatásával íródtak. Találhatunk köztük bibliai tárgyú verseket is. A színház felkelti érdeklõdését, színmûírással próbálkozik (Férj és Nõ - Szophoklész átdolgozás, Mária királynõ, Csák végnapjai). 1845-ben elveszi Fráter Erzsébetet. 1848-49-ben betegsége miatt nem vesz részt a fegyveres harcban. Öccse, Pál, aki részt vesz a szabadságharcban, meghal. Mária, a nõvére, akinek a férje átállt császári tiszt volt, román parasztok ölték meg családjával együtt. 1851-ben egy évre börtönbe zárják, mert birtokán rejtegette Kossuth volt titkárát. Mikor hazatér, a két asszony, a felesége és anyja között háborúskodást talál. Ez a két nõ személyiségének alapvetõ különbözõsége miatt fordulhatott elõ. 1854-ben elvált feleségétõl. 1859. február 17-tõl 1860. március 26-ig írja Az ember tragédiáját. Madáchot Szontagh Pál segítette a mû megírásában. A remekmûvének sikere ismerté teszi. Szerepet kap a 60-as évek politikai életében, része lesz az irodalmi közéletnek, feladja zárkózottságát. A Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lesz. 1859-ben megírja egyfelvonásos vígjátékát, A civilizátort. Ebben a komédiában a Bach-rendszert gúnyolja ki, de egyben a magyarság hibáit is kifigurázza. 1861-ben országgyûlési képviselõ lesz. 1861-62-ben megírja Mózes címû drámai költeményét (Goethe: Faust - az elsõ drámai költemény). 1864. októberben halt meg szívbaja miatt.

Az ember tragédiája

A tragédia mûfaja: Drámai költemény, lírai dráma: nem egyszerû dráma; ugyan formailag olyan és vannak drámai jegyei, de vannak sajátosságai, melyek átlépik a dráma kereteit. Fontosabb a belsõ történés, mint a külsõ. Megváltozik a hangnem, megnõ a lírai Én szerepe.

Szerkezet:

15 szín.

Keretszínek:

I. : A mennyekben

II. : A paradicsomban

III.: A paradicsomon kívül

XV.: A paradicsomon kívül

Történeti színek: IV-XIV.

Keretszínek:

A tragédia keretszínei önálló drámai egységet alkotnak. Az Úr és Lucifer között konfliktus támad a világteremtésrõl. Az Úr elégedett a világgal, szerinte kész, befejezett. (Deizmus: az a felfogás amely elismeri Isten létezését és világteremtését, de szerinte a világ további alakulásába az Isten nem szól bele. ) Az angyalok szerint a világ tökéletes. Lucifer lázad az Úr ellen, mert szerinte az embereknek nincs öntudatuk. Lucifer a teremtés értelmét vonja kétségbe az ember révén.

Lucifer jelleme:

-          tagadás szelleme

-          kiûzetés - "bukott angyal", ördög

-          két fa: halhatatlanság fája, tudás fája.

-          a tudás és a kételkedés képviselõje

Lucifer célja: az Úr hatalmának megdöntése, az emberi lét céltalanságának bizonyítása, az emberi történelem tehetetlenségének demonstrálása. Lucifer összetett figura, hiszen végzete a szüntelen bukás, de mégis újra lázad. Az önálló akarat szószólója. A hittel szemben a tudás hangoztatója. Lucifer elsõ sikere: az embert engedetlenségre készteti - eredendõ bûn. Ádám kíváncsisága a jövõre irányul, hogy megtudja miért fog küzdeni, érdemes-e. Álomutazás = Lucifer által elképzelt jövõ. Lucifer mutatja meg a jövõt, a saját céljainak megfelelõen, s általa kreált történelmi képeket láthatunk. Lucifer Ádám kisérõje, õ magyarázza az ember sorsát, õk nem kerülnek konfliktusba. Éva kettejük közé áll: Ádám egyoldalú idealizmusával és Lucifer eszménytelenségével szemben a sokszínû, változatos "természetet" képviseli.

Összeütközések:

-          hit - tudás és kétely

-          érzelmek (a szív) - tudás (az érzelmek)

-          lemondás, csalódás, értelmetlenség - hit, remény

-          Lucifer és Ádám vitája = Madách belsõ vívódása, vitája

-           

Történeti színek:

Fõ kérdése: az uralkodó eszmék. Madách szerint a történelmet eszmék irányítják, ez az eszme megjelenése és kiteljesedése után eltorzul, visszájára fordul és ebbõl kialakul egy új eszme.

Idõbeliség:

-          a keretszínhez képest a történeti színek a jövõt mutatják,

-          Madách korához képest a múltat, a jelent és a jövõt is.

Alapkonfliktus:

Ádám - az eszmék képviselõje - A kor - eltorzult eszmék

IV. Egyiptom:

Ádám fáraó, abszolút uralkodó, célja: a boldogság elérése. Piramist építtet, hogy halhatatlan legyen. Egy ember miatt millióknak kell meghalni. Az öncélú, egyéni dicsõség hajhászása az eszméje. Éva az egyenlõséget, a szabadságot képviseli.

V. Athén:

Uralkodó eszme: szabadság. A nép legnagyobb bûne a hiszékenység, a befolyásolhatóság. Ádám csalódik a népben. Az egyes ember szabad ugyan jogilag, de valójában , lelkileg mégsem az. Egy milliók miatt.

VI. Róma:

Eszmenélküliség, züllöttség, anarchia jellemzõ erre a korra. Éva és Péter apostol a szeretet és a testvériség megtestesítõi.

VII. Konstatinápoly:

Ádám csalódik a lovagi erényekben, a szeretetben, a testvériségben. Teológiai vita : Jézus tanításaiból dogma lett (homousion - egylényegû - homoiusion - hasonló lényegû). Évától, a nõ-ideáltól a korszellem és az apácazárda fala válsztja el. Ádám már másodszor csalódik az eszmékben!

VIII. Prága I.:

Hasonlít Rómához: eszme nélküli, értékvesztett világ. Ádám lemond az aktív cselelkvésrõl, a szemlélõ szerepét veszi át. Ádám, mint Kepler a zseniális tudós elveszti reményét. Ebben a színben megnõ Éva szerepe.

IX. Párizs:

Álom az álomban. Ádám, Dantonként a párizsi forradalom vezetõje. Ismét van eszme: szabadság, egyenlõség, testvériség. Ez a három eszme összefoglalása az eddigi eszméknek. Itt is csalódik mivel a nép ellene fordul, de a hite mégis megmarad

X . Prága II.:

Az álom után Ádám, Kepler reménye ismét megújul.

XI. London:

Madách jelene (a XIX sz. közepe), a kapitalizmus kora. Ettõl a színtõl kezdve Ádám már nem aktív, középponti hõs. hanem szemlélõ. A jelenben Madách a szabadság, egyenlõség, testvériség eszméinek megcsúfolását, elárulását látja. Éva alakja itt is összetett, Ádám a "megtestesült üdvöt" látja benne. Éváról lepereg a kor szennye, csak õ diadalmaskodik a halál törvénye fölött.

XII. Falanszter:

Ez a szín fordulópont. Ettõl kezdve a színek a determinizmus (az ember sorsa meghatározott) és a szabad akarat problémájával foglalkoznak. Az ember a sorssal áll szembe, hiszen keresi a túlélés lehetõségét.

Célszerûség:

-          nincs egyéniség,

-          gyakorlatiasság,

-          nincs szépség,

-          nincs család,

-          nincs szerelem.

A torzulás oka: kényszerûség, 4000 év múlva úgyis meghal az ember.

Falanszter: az utópikus szocialista Fourier találta ki.

XIII. Az ûr:

Ádámnak lehetõsége van - szemben a végzettel - elszakadni a Földtõl. Lucifer korán örül: a Föld szellemének hívásának hatására Ádám felismeri, hogy vissza kell térnie a Földre. Ádám szerint az ember lényege: cél nélkül is küzdeni.

XIV. Az eszkimó világ:

Ismét a szabad akarat kérdése kerül elõtérbe. A determinizmus által elõre jelzett vég bekövetkezett. Ez a világ ennek a végnek a következményeit tükrözi. Az ember elállatiasodott. Lucifer egyre aktívabb, érvei meggyõzõek: az ember tehetetlen, a természet törvényeinek vergõdõ foglya csak.

XV. A Paradicsomon kívül:

Lucifer megpróbálja elbizonytalanítani Ádámot, aki a szabad akarata létét akarja bizonyítani.

Lucifer ellenérve: Ádám egyénként bízhat a szabad akaratban, de az egész emberi nemnek nincs szabad akarata (bélféreg hasonlat). Ádám válasza: az egyén egyúttal a közösség is, akár meg is szüntetheti a közösséget, öngyilkos lehet, s így elkerülheti a jövõt. Ádámot az öngyilkosságtól Éva anyasága tartja vissza, mivel már nélküle is tovább élne az emberi nem. Egyetlen lehetõsége marad Ádámnak: vállalnia kell a küzdelmet, hogy jobbá tegye a jövõt. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek az a bukásokkal szembenézõ, kudarcokból felemelkedõ hõsiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító erejû, hanem minden kor számára érvényes tanulság.