részletesebb versbemutatás kellene.
József Attila
(1905-1937)
Apja Josifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás, anyja Pőcze Borbála (1875-1919) mosónő. József Attila hatodik gyermekként született (Budapest, 1905. árp. 11.), ekkor azonban már csak két nénje, Jolán és Eta élt. Apja 1908-ban elhagyta családját. A kisfiút a Gyermekvédő Liga 1910-ben parasztcsaládhoz adta nevelésre Öcsödre; 1912-ben tért vissza Budapestre. A Ferencvárosban szegény proletársorban éltek. Édesanyja rákban halt meg, ezután fia egész életét végigkíséri a fájdalom. Jolán férje, Makai Ödön lett az alig 14 éves fiú gyámja. 1920-ban Makóra került gimnáziumba, nyaranta munkát vállalt. 1922-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Megismerkedik Juhász Gyulával, az ő segítségével és előszavával jelent meg első verskötete (Szépség koldusa). 1923-ban a Nyugat is közölte verseit. 1924-ben a szegedi egyetem magyar-francia szakára iratkozott be, innen azonban Tiszta szívvel c. verséért eltanácsolták. A költő ősszel a bécsi egyetemen hallgatott előadásokat; megismerkedett Németh Andorral, Kassák Lajossal, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel. 1926-27-ben Párizsban a Sorbonne előadásait hallgatta; tagja lett az anarchista-kommunista szövetségnek. 1927-ben hazatért Budapestre. 1928-ban kötött barátságot Illyés Gyulával. Rövid ideig a pesti egyetemre is járt. Kosztolányi Dezső segítő barátságát is élvezhette. 1928-tól szerelem fűzte a jómódú polgárcsaládból való Vágó Mártához, ám a lány hosszú angliai tanulmányútja eltávolította őket egymástól. 1930-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Élettársával, Szántó Judittal nagy szegénységben éltek Judit kétkezi munkával keresett jövedelméből. 1932-ben Illyés Gyulával és Szimonidész Lajossal röpiratot írt a halálbüntetés ellen, szerkesztette a féllegális Valóság c. folyóiratot. Hatvany Lajos, később Hatvany Bertalan támogatta. 1931-ben a moszkvai Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte; 1934-ben a moszkvai írókongresszusra nem hívták meg, "kihagyták" a kommunista mozgalomból, szociáldemokrata és liberális körökkel talált kapcsolatot, és antifasiszta egységfronttörekvéseket képviselt. 1935-ben pszichoanalitikus kezelője, Gyömrői Edit iránt támadt benne tragikus szerelem. 1936-ban végleg különvált Szántó Judittól, felújult kapcsolata Vágó Mártával.
A Szép Szó egyik szerkesztője lett. A Baumgarten-alapítványból segélyt, majd jutalmat kapott (1935, 1936). Nagyon fáj (1936) c. kötete sem hozta meg a várt elismerést. 1937 tavaszán szerelmes lett Kozmutza Flórába. Még az év nyarán a Siesta szanatóriumba került; nov. 4-én nénjei vették magukhoz szárszói panziójukba. Dec. 3-án a szárszói állomáson tehervonat kerekei alá vetette magát. 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat kapott. Méltó elismerése is ekkor kezdődött. 1948-ban életművét Kossuth-díjjal tüntették ki.
Költészete korszakai:
József Attila pályáján a szakasz-határok elmosódottabbaknak tűnnek, mint más költői pályák esetében. Sok értelmező hajlik rá, hogy legfeljebb korai és érett korszaka különböztethető meg. A kortársak viszont megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítottak a húszas-harmincas évek fordulóján írt „osztályharcos” verseinek (mindenekelőtt az 1931-es, már a címével is provokáló Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötet anyagának), s a korábbi és későbbi költészetét megkülönböztetve három periódusról beszéltek. S akad olyan elemző is, aki külön egységnek fogja fel József Attila utolsó verseit.
Nemcsak a pályaszakaszok megállapítása okozhat gondot, hanem az egyes versek szövegváltozatainak szokatlan bősége is. József Attila ugyanis nem egy versét többször is átírta s változtatásai némelykor igen jelentősek. Fölmerül a kérdés: melyik változatot fogadjuk el hitelesnek? Hagyomány, hogy a kritikai kiadások az utolsó szövegváltozatot ismerik el a szerző akaratát leginkább képviselőnek, abból a meggondolásból, hogy az alkotót - ha elégedetlen szövegével - megilleti a javítás joga. Csupán az a bökkenő, hogy az olyan mértékű változtatások esetében, mint amilyeneket József Attila eszközölt, kérdésessé válik, hogy ugyanannak a versnek javításáról van-e szó. Ma már sok értelmező gondolja úgy, hogy a hasonló, de mégis alapvető különbségeket mutató szövegváltozatokat egyaránt hiteles, egymással azonos értékű verseknek kell tekintenünk.
Költői indulás – korai költészete
József Attila nagyon korán, de nem azonnal találta meg a hangját. Első kötete, a Szépség koldusa (1922). A szabadvers, az expresszionizmus és szürrealizmus mellett a népköltészetet, a népdalok tiszta hangját is felfedezi a maga számára. A húszas évek derekától kezdve nyer teret költészetében a lírai énnek a társadalmon kívüli, csavargó, lázadó embert idéző szerepjátszása. E szerep első kiérlelt, reprezentatív megformálása a Tiszta szívvel.
A József Attilai lírai életmű sajátossága, hogy minden költői korszakát összefoglaló-összegző versekkel zárja. Első költői korszakának záró verse a Medáliák 1928, mely a korai József Attila útkeresésének, világképének szintetizáló darabja. A motívumok és emléktöredékek közül a legfontosabbak a gyermekkorra, a gyermekkori falusi emlékekre, a kamaszkori nagyváros élményére, a bécsi tartózkodásra utalnak. 1929 februárjában jelent meg a Nincsen apám, se anyám című kötet, amely az előző négy év termését tartalmazza.
A 30-as évek első felének költészete – érett versek
József Attila korábban is, később is írt szocialista szellemű verseket (tehát a húszas években is, a harmincas évek derekán is). Mégis indokoltnak tűnik önálló pályaszakaszaként megkülönböztetni az 1930-tól 1933 végéig terjedő időszak költői termését. A húszas évek vége egyszersmind egy politikai korszaknak is végét hozta Magyarországon. 1930 végén bekapcsolódik az illegális kommunista párt munkájába. 1931 márciusában jelent meg a Döntsd a tőkét, ne siránkozz c. vékony füzet. Szocialista korszakának másik kötete, a Külvárosi éj (1932). 1933 tavaszán írta legnagyobb hatású szocialista költeményét, A város peremén-t. 1934 végén jelent meg József Attila válogatott verseinek gyűjteménye a Medvetánc, amely már szemléleti fordulatot tükröz.
Az Eszmélet 1933-34 lezárja a 29-33-as költői korszakot, s motívumaiban, poétikai megoldásaiban előrevetíti a kései nagy létösszegző verseket A továbbiakban József Attila legfontosabb kérdései: a személyiség önelvűségének megtartása, a kint-bent ellentéte, a bezártság és fenyegetettség.
Az 1935-37-ig tartó korszak – kései, összegző, vagy leltárversek
Az utolsó két év termése József Attila világszemléletének, poétikájának és poézisének kiteljesedése. József Attila utolsó versei a személyiség ellehetetlenülésének végső stációját rögzítik. Még egyszer rákérdez velük léte értelmére. Ezek már a végső számadás költeményei.
Kései költészetéről:
Életrajzi–eszmei háttér:
1.) Egyre erősödő betegsége, az elme kétségbeesett küzdelme a tisztánlátásért, a személyiség megtartásáért és megőrzéséért.
2.) A pszichoanalitikus kezelés – ha akaratlanul is – nem oldotta, inkább tudatosította betegségét.
3.) Reménytelen küzdelem a megtartó közösségért, a társért, még akkor is, ha van magányt oldó eszmei közösség (Szép Szó), és van társ, Flóra.
4.) Fölerősödik a nemzet sorsáért való aggódás. A Szép Szó révén bekapcsolódik a kor eszmei–politikai küzdelmeibe, a népi–urbánus vitába.
5.) Félelemmel és féltéssel tölti el a fasizmus előretörése, a demokratikus eszmék háttérbe szorulása.
6.) Szembe kell néznie a korábban vallott bolseviki kommunista eszmék eltorzulásával, embertelenségével, a baloldali eszmék és erők gyengeségével és megosztottságával.
Ebben a küzdelemben, ezzel a háttérrel a költészet, az alkotás válik utolsó menedékké, öngyógyító mechanizmussá a tisztánlátásért és önmegőrzésért vívott harcban. Ennek jele a versek számának növekedése. A megelőző időszakokban évi 10–12 verset írt, ’36-ban 37-et, ’37-ben 45-öt.
Legfontosabb témakörök:
1.A totalitárius rendszerek ellen írott versek Világosítsd föl (1936) Két hexameter (1936) Thomas Mann üdvözlése (1937) Ős patkány terjeszt kórt... (1937)
2.A nemzet jelenével, múltjával és jövőjével számot vető alkotások Hazám (1937)
3.A létösszegző versek Általános poétikai jellemzői, hogy a költemények nem egy gondolkodási folyamat tükörképei, leképezői, hanem ennek a folyamatnak végső eredményét, konklúzióját adják. Ebből fakad a versek kinyilatkoztatásszerű volta. Háttérbe szorulnak az önéletrajzi jellegű képek, s meghatározóvá válik az általános érvényt hordozó természeti metaforika.
Verstípusok: Uralkodóvá válik a múlt–jelen–jövő hármasságát ok-okozati összefüggésbe állító még–már–most típusú időszembesítő vers, a személyiség válságát általános érvénnyel megfogalmazó önmegszólító vers, illetve e két verstípus sajátosságait ötvöző létösszegző verstípus.
Etika: A személyiség kegyetlen önmagába nézése, sorsával való számvetése szükségszerűen hozza magával a fájdalmasan tragikus felismerést a kiteljesedés lehetetlenségéről, a boldogság eljátszásáról. A véglegesen felnőtté vált lírai én önanalízise megköveteli azt, hogy elutasítsa magától a gyermeki szándék-etikát, s helyette a felnőtt következmény-etikáját vállalja. Általános érvénnyel szól az ember bukásáról, de csak mint lehetséges bukásról, és nem az emberi sorsból szükségszerűen következő tragikumról beszél. Tudod, hogy nincs bocsánat (1937) Karóval jöttél... (1937)Talán eltűnök hirtelen...(1937)
Közéleti versek
Ekkor írt, nem túl nagy számú közéleti érdeklődésű verse (Levegőt!, 1935, Egy spanyol földmíves sírverse, 1936, Thomas Mann üdvözlése, Ars poetica, Hazám 1-7, 1937) közül a legkevésbé didaktikus A Dunánál (1936).
Bár József Attila ezekben az években távolabb került a munkásmozgalomtól és forradalmi verseinek sora is megszakadt, közéleti-politikai érzékenysége nem változott: kritizálja a sztálini Szovjetuniót („Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét” - írja 1936-ban, a Világosítsd föl című versében) és tiltakozik az állami szintre emelt barbárság, a külső-belső borzalmak ellen: a Levegőt! című költeménye (1935) talán legsikerültebb darabja a magyar antifasiszta lírának. Ismét hitet tesz egy olyan rend mellett, amely nem nyomja el a szabadságot: „Az én vezérem bensőmből vezérel! (...) Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat!”
A Thomas Mann üdvözlése (1937) ünnepi tisztelgés a nálunk járó nagy német író előtt, akinek nem volt maradása Hitler Németországában. A fasizmus nemcsak a gerincet roppantja meg, hanem teljesen kifordítja magukból az embereket - mondja a költő -, még a nemi szerepeket is eltorzítja: „Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, / de mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők - szabadok, kedvesek / - s mind ember, mert az egyre kevesebb...” Ilyen időkben különösen nagy dolog az erkölcsi tartás, „fehérek közt... európai”-nak maradni. Két hexameter c. epigrammájában (1936) kristálytiszta logikával, a bölcseleti paradoxonok kiélezettségével fogalmazza meg, hogy az erkölcsi tartás választása irracionális ebben az abszurditásban tobzódó világban: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
A Szép Szó 1937. áprilisi-májusi számában jelent meg (a Születésnapomra társaságában) Ars poetica című költeménye, a közéleti költő hitvallása. A verset paradoxonnal indítja: „Költő vagyok - mit érdekelne / engem a költészet maga?” A költészet nem önmagában, nem mint cél érdekli. Ezt világítja meg az első kép: nem volna szép, ha valódinak akarna látszani a visszatükrözött csillag. Az igazi költészet, a „kecsesen okos csevegés” a valóság gazdagságából fakad. Elutasítja a valóságtól való menekülést, a „koholt képek”-et, a mímelt mámort. De a valóság, mellyel szembekerül, elfogadhatatlan - ezért mögé próbál lépni, magyarázatot találni a világra: „Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább!” A legelemibb emberi szükségletek közé sorolja a szabadságot (illetve más értelmezések szerint: az esztétikumot): „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! / A mindenséggel mérd magad!”. A vers zárlata a képzelete segítségével önmagát fölemelő emberiség próféciája.
Komplex képek:
Levegőt! (1935)
A költemény versindító helyzetében József Attila más verseiből már ismerős külvárosi tájat láthatunk, ahol egy őszi este hazafelé tart a költő. A tájleíró rész szerepe itt is a hangulatkeltés, a költő lelkén eluralkodó szorongás megjelenítése, pl. „fürkészve, körben guggoltak a bokrok”, „vadkácsa riadt hápogva” stb. A harmadik versszakban a szemlélő megtorpan, egy másik ember megjelenése tudatosítja benne kiszolgáltatottságát, s a pillanat félelme előhozza benne azt a folyamatos félelmet, amiben él.
A negyedik szakasztól veszi kezdetét a hosszabb gondolati rész, melyben az általános emberi jogfosztottság ellen szólal fel a költő. Az államgépezet, a demokrácia elveit sértve lehallgat, feljegyzéseket készít, tilt és korlátoz. Levegőtlenség fojtogat, erre utal a vers címét adó kiáltás.
Míg a negyedik versszakban inkább az egyén sérelmei jelennek meg, az ötödik, hatodik versszakban már általánosít a költő, a tekintetét az egész nemzetre, népre, a falvakra emeli. Utal az 1935-ös választásra, amit példátlan csalás és erőszak jellemzett. Hirtelen felbukkan egy gyermekkori emlék, az öcsödi verések emléke, hiszen a költő ebben a rendszerben épp olyan kiszolgáltatottnak érzi magát, mint gyermekként. Ám még egy kisgyereknek el kell viselnie ezt a helyzetet, felnőttként már nem tűrheti. A gyermekmotívum már az első versszakban is felbukkan egy hasonlat formájában, amely szintén a kiszolgáltatottságot, a szorongást érzékelteti. „Ütött gyermekként csendesen morogtak / a sovány levelek.”
A vers egyik kulcsszava a rend, ami kétféle értelemben is szerepel: a jelenlegi rend korlátozó, a szabadságtól megfosztó, negatív. Ezzel szemben áll a „szabadság szülte rend”, ami után a költő kiált. Mind a túlzásba vitt rend, mind az abszolút szabadság káros lehet, hiszen az egyik diktatúrához vezet, a másik pedig káoszhoz. A kettő egyensúlyára van szükség. A záró versszak szállóigévé vált mondatában együtt jelenik meg ez a két fő érték:
„Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
Források:
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése