Arany János élete
(1817-1882)
1817 március 2-án született, Nagyszalontán. Apja kevés földdel és kis házzal bíró földmûves volt. A család súlyos tüdõbajjal volt megáldva, a nyolc gyerek közül csupán kettõ maradt életben (János és Sára). Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt.
Iskoláit 1823 és 1833 között végezte. Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd ezt követően Debrecenben. Ezután Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól).
1836 februárjában színésznek állt. Ez alatt anyja meghalt, apja pedig megvakult. Ezek hatására a bûntudattól vezérelve felhagyott a színészettel. 1836 õsze és 1839 januárja közt korrektor (rektorhelyettes) Szalontán (magyar és latin grammatika), 1839 elején lemondott róla. 1840 tavaszán másodjegyzõ lett.
Ez biztosította a családalapítás lehetõségét, 1840-ben meg is házasodott. Feleségét az irodalomtörténeti könyvek Ercsey Julianna néven jegyzik (törvénytelen gyermek és egy évvel idõsebb Aranynál). Két gyermekük született: 1841-ben Juliska, 1844-ben László.
1844-tõl (Szilágyi István rektor unszolására) fordítgatott görög és angol (Shakespeare) drámákat.
1845 júliusa végén hozzá fogott Az elveszett alkotmány címû vígeposz megírásához. Ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petõfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját.
Ebben az idõben sok epikus mûvet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is. Az 1848-as forradalom külsõ szemlélõje volt egy ideig.
Rövid ideig nemzetõr volt, majd BM-i fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés után bujdosnia kellett. Elveszítette állását, Világos pedig még az anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelõsködött. 1851 õszén tanár lett a nagykõrösi fõgimnáziumban. Egyre többet szenvedett a testi ill. lelki problémái miatt.
1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe (Csaba-trilógia elsõ része: Buda halála). 1865-ben az MTA titkára lesz, 1870-ben fõtitkára.
1863-ban meghalt Juliska, emiatt sokáig elhallgatott benne a költõ. 1876-ban lemondott a fõtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta titokban, nem a nyilvánosság elé szánta az Őszikék (kapcsos könyv) verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét. 1882 október 22-én halt meg
Költészete
Epika:
Arany János erősen lírai alkatú költő volt, mégis epikusként indult, epikusnak hitte, tudta magát. Kezdetben csak az asztalfióknak írt, majd baráti bíztatásra benyújtotta pályázatát Az elveszett alkotmányt (1845) és nyert. Ebben az eposz formájú szatírában Arany a konzervatívok és a liberálisok hazug, demagóg választási küzdelmét gúnyolta ki, groteszk-barokkos szcénákban, epés, hexameteres kommentárokban.
Ballada:
A romantikus ballada epikus műfaj, de drámai párbeszédeket és lírai monológokat is tartalmaz. általában lelkiállapotok egymás után vetített tablóiból áll össze az igen sűrített cselekmény, melynek hátteréül valamilyen erkölcsi konfliktus szolgál. az egyén erkölcsi felfogása egy szűkebb vagy szélesebb közösség normarendszerével ütközik össze, ezért a konfliktus rendszerint tragikusan ér véget. Az erkölcs és lélektan Arany legfontosabb témái. balladái az emberi lélek mélységeit járják be. Képeinek tömörsége mellet a balladák szerkezete is újszerű, a huszadik századi prózában találkozunk ilyenféle párhuzamos szerkesztése. idősíkok váltogatásával, filmszerű vágással, a képzettársítások összekapcsolódásával.
Líra:
Arany János lírai költészete a szabadságharc bukása utáni évtizedben bontakozott ki. Mûvészetében a líra vette át az uralkodó szerepet, pedig nem akart lírikus lenni. "Lírai sóhajainak" forrása a nemzeti katasztrófa, Petõfi elvesztése, egyéni sorsának teljes bizonytalansága, s mindezek miatt a kétségbeesés, a kilátástalanság. Fölöslegesnek érzi magát, hiábavalónak költészetét: ha a nemzet halott, nincs kinek énekelni.
Nagykőrösi balladák
Témák változatossága, szerkezeti megoldások
Szondi két apródja
A költemény műfaja ballada, az úgynevezett többszólamú balladák csoportjába tartozik. Az első két versszakban Arany helymeghatározást ad. Megtudjuk, hogy Drégely várának területén játszódik a ballada. A mű tárgyát Arany Tinódi Sebestyén 16. Századi költő költeményéből merítette, aki megörökítette Drégely elestét és a várkapitány hősi halálát, Arany viszont két apród történelméhez fűzi az eseményt.
A balladát több részre tagolhatjuk. Az I. szakaszba az 1.-2. versszak tagolható. Ebből a két versszakból megtudjuk, hogy az egykori Drégely vára egy harc eredménye képpen romossá vált, szemben vele a másik hegytetőn egy hadi zászló látható. A sír mellett két férfi térdel, kezükben lanttal, a völgyben pedig az ellenség győzelmi ünnepe folyik
A II. szakasz a 3. versszaktól a vers végéig tart. Ettől kezdve a páratlan versszakok főszereplője a török sereg illetve a törökök hírnökei, a páros versszakok pedig a magyar seregről illetve a két dalnokról szólnak. Miután a török hadvezér a hőskapitányt és katonáit megölette, azt várja Szondi György két apródjától, hogy az ő dicsőségére és szórakoztatására énekeljenek. Aki ígéretekkel akarja őket a török táborba csalogatni, de azok hajthatatlanok maradnak.
A II. szakaszon belül az 5. versszaktól a múlt kap főszerepet, a csata jelenetét meséli el a költő a két dalnok segítségével. Innentől végig párbeszédekben bontakozik ki a ballada cselekménye. A 6. versszakban Ali hírnöke szólal meg, arra kéri az ifjakat, hogy ne sirassák tovább Szondit, jöjjenek inkább a törökök táborába. A 7. versszakban Szondi szólal meg. Alinak üzeni, hogy, hogy nem adja meg magát. A 8. versszakban ismét a hírnök szavait halljuk, aki a lakoma leírásával próbálja átcsábítani a dalnokokat. A következő versszaktól megtudjuk, hogy Szondi nem adta meg magát, ezért a törökök támadást indítottak a vár ellen. A 10. versszakban ismét a hírnök szólal meg, újabb érvvel akarja lecsalogatni a völgybe az apródokat. A 11. versszakban ismét a dalnokok története folytatódik, megtudjuk, hogy Szondi inkább elpusztította minden kincsét és lovait, nehogy a törökök kezére kerüljenek. A 12. versszakban a hírnök már egyre türelmetlenebb, és arra kéri a dalnokokat, hogy ma Ali dicsőségét zengjék Szondié helyett. A következő versszakban az apródok saját sorsukról énekelnek, és ismét Szondit dicsőítik. A 14. versszakban a hírnök saját szavaival folytatja a történetet, szerinte Alihoz küldte Szondi az apródokat, hogy a továbbiakban őt szolgálják. A hírnök szavai nem zavarják meg a dalnokok történetmesélését, továbbra is Szondi hősiességét zengik. A ballada egyik legérdekesebb pontja a 16. versszak. Itt fut össze a cselekmény két szála: Ali küldönce az apródok szavainak hatására maga is önkéntelenül dicsőíti Szondit. Ő is látta, ahogy ágyútól eltalálva is küzdött az utolsó leheletéig. Ugyanerről szól az apródok éneke is a 17. versszakban. Szondit apródjai és ellensége is egyaránt hősnek tartják. A 18. versszakban a hírnök már dühösen szól a dalnokokra. Szavai fenyegetésbe csapnak át: vesszőzés, börtön várja őket, ha nem mennek Alihoz szépszerével. Az utolsó versszakban átkot mondanak a dalnokok arra, aki megölte Szondit és kérik az Istent, hogy ne irgalmazzon meg a gyilkosnak.
Balladai homály övezi a költeményt, mely megvédte a költőt a politikai támadásoktól, de olvasóik megértették üzenetét: a költő nem alkuszik a magyar nép zavaraival.
Ágnes asszony:
Arany lélektani balladáiban nagy gondot fordít a lélektani hitelességre, a bűn és bűnhődés problémáját állítja középpontba. Ilyen lélektani ballada az Ágnes asszony (1853). Megírásának közvetlen élménye az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt, aki estig mosott a patakban. Kulcsmotívuma a már említett bűn és bűnhődés, mely az első négy strófában - a balladai homálynak megfelelően - még csak sejthető (véres lepedő, hajdú megjelenése enged erre következtetni). A mű elején és végén helyet foglaló patak-jelenet mintegy keretbe foglalja. Ebből következően nemcsak lineárisnak, hanem körkörös szerkezetűnek is tekinthető. A mű három szerkezeti egységre osztható a helyszínek szerint: 1-4. szakasz: patak partja; 5-19. szakasz: börtön, tárgyalóterem; 20-26. szakasz: patak partja. A ballada az asszony megőrüléséről szól. Ágnes elmezavara megrázkódtatásszerűen következik be a vér láttára.
Már az 1. szerkezeti egységben lélektani ábrázolás figyelhető meg. Ágnes félre akarja vezetni a falubelieket férjét illetően. Az asszony bűne itt még csak sejthető. A refrén: "Oh, irgalom atyja ne hagyj el" többrétegű: mondhatja Ágnes belső zűrzavarában, mondhatja a költő csodálkozva a bűn fölött, s majd a 2. szerkezeti egységben mondhatják a bírák, szintén csodálkozásukban.
A következő szerkezeti egységben a színhely a börtön és a bíróság helyisége, az események azonban a lélekben peregnek. Arany finoman festi meg a megőrülés folyamatát, a kezdeti kényszerképzetektől a teljes tébolyig. A részletező elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg. Ágnes asszony bűne - szeretőjével együtt megölte férjét - csak ezekben a dialógusokban világosodik meg. Az asszonyt a bírák is szánalommal nézik. Ágnes a vádat fel sem fogja, csak annyi jut el a tudatáig, hogy nem mehet haza, nem moshatja ki a vérfoltot a lepedőből. Balladai homály fedi a bírák viselkedésének okát, hiszen nem tudni miért engedték haza, s miért ejtették el az életfogytiglani börtönbüntetést. Arany is mély részvétet érez iránta, de bűne alól feloldozni mégsem tudja: "eredj haza szegény asszony! | Mosd fehérre mocskos lepled".
A 3. szerkezeti egység visszatér a vers indításához, a patak-parti jelenthez. Ez a pár strófa hosszú évek történetét sűríti magába. Az idő megmásíthatatlan múlását néhány motívum jelzi: a ronggyá foszlott lepedő, a szöghaj, a finom arcon szanaszét megjelenő ráncok. Az itt felhangzó refrén a már megtébolyult asszony gépies, üres motyogása. A lélektani folyamat mellett a másik értelmezési lehetőség az erkölcsi: a földi bírák Ágnest hazaengedik, mert létezik-e az őrületnél nagy büntetés; A harmadik értelmezési lehetőség szerint Ágnes a bűnbe esett ember jelképe. Isten megmenti azzal, hogy őrületet bocsát rá, mert ezáltal még életében lehetősége nyílik a vezeklésre, elkerülve az örök kárhozatot. A mitikus olvasat még ennél is tragikusabb: a mű az örök, értelmetlen, hiábavaló munkát jeleníti meg. Ágnes szánandó és félelmetes alakja sikálja "régi rongyát", mintha évezredek óta mosná a véresnek látott lepedőt.
Források:
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése