Adytól csak a magyarság-versek elemzése kell, a többi témakörről túl sok a szöveg.
Ady Endre
(1877-1919)
Érmindszenten (Erdély északi része) született. Apja Lőrinc hétszilvafás nemes. Anyja Pásztor Mária papok és tanítók leszármazottja a gimnáziumot a Nagy Károly Piarista gimnáziumban végzi, majd a gimnázium felső osztályait Zilahon, református gimnáziumban folytatja. Debrecenben jogi akadémiára iratkozik, de otthagyja és újságírással kezd foglalkozni. A debreceni Hírlap munkatársa és itt jelenik meg az első verseskötete “Versek” címen 1899-ben. Ez a kötete még nem az igazi Ady hang.
Majd meghívják Nagyváradra ő elfogadja a meghívást, szintén újságírónak megy át, ez az első nagyváros az életében. Itt ismerkedik meg a politikai életben a polgári radikalizmussal. (Nagyváradi napló) (itt ismerkedik meg egy táncosnővel aki megfertőzi szifilisszel). Itt ismerkedik meg Diósy Ödönné Brüll Adéllal. 1904-ben érkezik Párizsba, itt találkozik a modern költészettel (Baudelaire, Verlaine és Rimbaud). 1906-ban megjelenik az Új veresek majd a Vér és Arany kötet. Rengeteg bírálat közömbösség éri. Az elszigeteltséget az 1908-ban induló NYUGAT enyhíti, melynek főszerkesztője Ignótus Pál, Osváth Ernő akik fölfedezik Ady tehetségét, verseit közlik a lapban, és Ady haláláig munkatársa a Nyugatnak. A Nyugat mércéje az író tehetsége.
Majd később Nagyváradon egy irodalmi társaságot alapítanak Ady itt is aktívan részt vesz. 1914-ig évente jelenek meg kötetei. Ezek közül legkiemelkedőbb az Illés szekerén című könyve ahol új témaként jelentek meg Istenes és forradalmi versei. 1912-ben szakít Lédával (Elbocsátó szép özenet). Ezidőtájt leveleket kezd kapni Svájcból egy intézetből, Boncza Bertától. Ebből a levelezésből házasság lesz. Ady 37, Berta 20 éves. Ekkor következik a Világháború. Ady az első pillanattól kezdve háború ellenes, verseit alig közlik. Betegsége ekkorra mindinkább elhatalmasodik rajta. Egy ideig Csucsán élnek a Boncza birtokon, de az öreg Boncza halála után felköltöznek Pestre.
Utolsó kötete a Halottak élén, ekkor írja gyönyörű szerelmes verseit Csinszkának. Halála után jelenik meg az Utolsó hajók című kötete. 1919-ben hal meg. Mikor meghal a Nemzet halottjaként temetik el.
Költészete
Léda versek
A nagy szenvedély s az áhítatos életvágy szólalt meg a Léda-zsoltárokban. Valódi szerelem fűzte az asszonyhoz. Lázadás volt ez a szerelem. Ady nyíltan vállalta a megbotránkozást kiváltó házasságtörő kapcsolatot. Léda férjes asszony volt, ráadásul idősebb is a költőnél. Benne rejlett ebben a szerelemben a menekülés vágya, az egyéni megváltódás óhaja is. Léda is, Ady is túl sokat, mindent várt ettől a felfokozott érzéstől. Ilyen lobogással csak álmodni lehet, a való életet élni nem. A csalódás rövidesen diszharmonikussá változtatta a kezdetben lázadó, ünnepi érzést, s napirenden voltak közöttük a féltékenykedések, perpatvarok. Elválások és egymásra találások sorozata volt ez a szerelem. A Léda-versekben a szerelmi érzés nem a boldogság, a beteljesülés képzeteivel került rokonságba, sokkal inkább a nyugtalan szomjazás, a soha be nem teljesülés jellemezte. Szerelmükbe a hiányérzet fészkelte be magát, állandó kísérője lett a hiábavalóság tudata s a halálhangulat. A szerelem minden mozzanata bús, tragikus színt kap, mintha a szerelmesek között mindig ott állna a halál. A diszharmonikus szerelem fő motívumai jelennek meg a Héja-nász az avaron című költeményben. Nem boldogságot, búfelejtő idillt sugallnak a jelképek, hanem vergődő nyugtalanságot, örökös mozgást, gyötrelmes fájdalmat és céltalanságot. Baljós, szomorú hangulat uralkodik a két évvel később keletkezett Lédával a bálban című versében is. Sejtelmes vízió fejezi ki a boldogtalanságot, az ifjúság és a szerelem elmúlásának tragikumát. Kétféle szerelem ellentétére épül a költemény. Az egyik oldalon ott áll a víg terem a maga harmóniájával, tavaszi-nyári színeivel és hangulatával a szerelemnek még örülni tudó, gyanútlan mátkapárjaival. A fiatalok boldogságával szemben megjelenik a testet öltött boldogtalanság, s úrrá lett a rettenet. Minden szerelem rejtett ellentmondása: az egyesülés vágya és a teljes eggyé válás lehetetlensége, a vonzás és taszítás kettőssége jelenik meg a Léda-versek csaknem mindegyikében. Minden diszharmónia ellenére a Léda-zsoltárok hirdetik a társ utáni vágyat, a menekülést valaki máshoz. A Léda-regénynek többszöri szakítási próbálkozás után végül is az Elbocsátó, szép üzenet kegyetlensége vetett véget 1912-ben. A vers kíméletlenül kimondja, hogy a költő szerelme már régóta nem volt igaz, már régóta csak neki címezte az ékes Léda-zsoltárokat, a versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá. Több korábbi versben is szó van arról, hogy minden nőben csak önmagát szerette.
A hiányérzet versei
Az élet királyának látta magát, annál kínzóbb volt számára a szegénység, az Életből való kizártság. Nagy szerepet kapott korai költészetében a pénz és a szerelem motívuma, s a halál gondolata. Örökösen apró pénzgondokkal küszködött. Annyi pénze sosem volt, amennyi ahhoz a nagyúri életmódhoz kellett, amelyet élni szeretett volna. Párizs luxusában szemében mindenható hatalommá vált a pénz, az arany. A pénz-motívum reprezentatív nagy verse a Harc a Nagyúrral. Sodró, lázas feszültség lüktet a költeményben. A gyors cselekvés, a szaggatott előadás, a drámai párbeszédszerű monológ, a tragédiát sejtető befejezés a ballada műfajához közelíti. Uralkodó stíluselem a műben a felzaklató ismétlések nagy száma.
Halál versek
Halál versek
A halál a századvégi magyar líra e jellegzetes témája korán megjelent Ady költészetében is, s a Vér és arany kötetben már önálló ciklust is kapott. A Léda-versek állandó kísérője lett a halál, az őszi avarba való lehullás, az élet fényét kioltó fekete szín. A csúf élettel szemben megszépült a halál, s a fáradt, beteg, menekülni vágyó lélek menedéke, otthona lett. A végzetes testi betegség riadalma gyakran úrrá lett a költőn, s ilyenkor előtérbe nyomult a halál gondolata. Az élet ideiglenességének a tudata, a halál közelségének állandó érzése lehetett a forrása a felfokozott életvágynak, nagy mohóságnak is, hiszen az elmúlás, a megsemmisülés szemszögéből az élet minden ténye sokszorosan felértékelődik. Életének állandó társa volt a Halál, de rendszerint nem mint ijesztő rém jelent meg, hanem mint jó barát. A Halál rokona című vers strófáiban is makacsul ismétlődik a szeretem szó, mintha valami szerelmi vallomás lenne. A halál-motívumot tartalmazó versek közül az egyik legismertebb és legszebb a Párizsban járt az Ősz. 1906 augusztusában írta Párizsban. Ady halál-versei alapjában véve misztikus versek: gondolati erőfeszítések a halál problémájával való megbékélésre, s ezen keresztül az élet misztériumának megértésére.
Istenes versek
Az istenes verseket Az Illés szekerén című kötetben rendezte először önálló ciklusba, s ez a témakör 1912-ig minden kötetében helyet kapott. Ady nem élt az egyház szolgálataival, de vallásos volt a lelke mélyén. Hiszek hitetlenül Istenben -hírdette egyik versének címe, de a hitetlenség megvallása mellett megszólalt a hinni akarás szándéka is. Istene annyi féle ahány versben megjelenik, sőt egyetlen versben is többféle alakot ölthet. Istene nem az egyházak istene, hanem a maga által teremtett, elgondolt isten. Verseiben a kétségbeejtő helyzetbe sodródó ember panaszai törnek fel nála is: elsírja élete fájdalmait, segítséget kér ellenségei megalázására, búbánattal fordul hozzá, vitatkozik Istennel. Leginkább akkor van rá szüksége, ha erőt vesz rajta az élet fáradtsága, amikor végzetes meghasonlottságba kerül a világgal és önmagával. Legelső istenes ciklusának címet adó szép költeménye A Sion-hegy alatt.
Forradalmi versek
Az Illés szekerén című kötetben az istenes versek mellett új ciklusként jelentkezett politikai költészete. Minden társadalmi baj, magyar nyomorúság legfőbb okát a polgári forradalom elmaradásában látta. 1907-től írta és küldte a Népszavának forradalmi költeményeit. E versekben az elnyomott szegénység iránti szánalom, az elnyomók gyűlölete, a szegények és gazdagok ellentéte, egy jobb jövő bizonyossága jelenik meg.
Kuruc versek
A kuruc költemények formáit, hangulatát imitáló lírai darabok voltaképpen a magyarság-versek közeli rokonai: bennük is a magányos, elárult, reménytelenül lázadó ember keserűsége szólal meg. Kuruc versei a Szeretném, ha szeretnének című kötetében rendeződtek ciklussá.
Magyarság versek
A nemzetféltés, a szorongás váltotta ki Adyból is a keserű, átkozódó, ostorozó költeményeket, az ún. magyarság-verseket. Az a félelem, kétség izgatta, hogy vajon ez a nyelvileg és kulturálisan elszigetelt magyarság fenn tud-e maradni a népek közötti versengésben, vagy névtelenül elvérzik a harcban. Ostorozó, átkozódó verseinek forrása az a nyugtalanító tapasztalat, hogy a magyarság képtelen következetes, kemény akaratkifejtésre. A magyarság sajátos jellemvonásaként, nemzeti vétekként jelent meg számára az akarathiány, a tenni nem tudás, a szavakban élő nagyhangúság, a hencegő dicsekvés, a tettekben való tehetetlenség. Legkönyörtelenebb népostorozó verse a Nekünk Mohács kell. Fordított himnusz ez. Isten segítségét kérte itt is a költő, csak éppen nem az áldásban, hanem a verésben, a meg nem szűnő örök büntetésben, hiszen állandó ostorcsapások nélkül Ady hite szerint elpusztulna a nemzet.
Versek elemzése, jelentésük:
Az Ugar, mint az elmaradott feudális Magyarország jelképe jelenik meg A magyar Ugaron című versében. Látszólag tájleíró vers, de Petőfivel ellentétben nem dicséri, hanem kritizálja, bírálja a tájat, mintha nem szeretné. Az Ugar szimbólumban benne van az egész ország: elhanyagolt, műveletlen. Ugyanakkor a „szent humusz” szókapcsolattal jelzi, hogy ebben a földben értékek rejlenek, hiszen a humusz a talaj legértékesebb része. A tájban benne van a lírai én: az első két versszakban aktív cselekvőként jelenik meg, majd az Ugar válik cselekvővé, és a lírai én elszenvedője lesz a cselekvésnek. A vers első része verbális, a második nominális stílusú.
Az elmaradott feudális Magyarország jelképeként jelenik meg a Hortobágy is A Hortobágy poétája című versében. A vers hangneme ironikus: a szerencsétlen, magyar, meg nem értett költősorsról szól, melyről Ady előtt Janus Pannonius írt. A vers elején Ady saját magát írja le, majd a környezet és a költő ellentétét. A környezet visszahúzza az Ady-féle költőket, s így elkerülhetetlen a kulturális értékek bukása, hiszen a meg nem értő közegben elnémul a dal.
A Tisza parton című versben Petőfihez képest átértékelődik a Tisza fogalma. Tájleíró vers, de míg Tisza Petőfinél pozitív képként jelent meg, addig Adynál negatív kép lesz. Ady szerint időtlen gémeskútról beszélni, érzi a polgári fejlődés hiányát, s idegenül érzi magát ebben a megállt világban. Ő újat akar, de vele szemben a valóság elmaradott, emberileg és költőileg is elnyomják.
Ady verseiben Párizs a kultúra, a szépség, a megvalósult polgári demokrácia helyszíne, a „szép ámulások szent városa”. Második párizsi útja már menekülés a kritikák elől. Ezt írja le a Párizs, az én Bakonyom című versében. A szerepversben két alak fonódik össze: a betyár, aki a Bakonyban keres menedéket a pandúrok elől, és a költő, azaz Ady, aki az elmaradott, fél feudális országból menekül Párizsba. Ez a két figura összefonódik, és párhuzamosan megy végig a versen. Ady a Bakony jelzőivel érzékelteti, hogy menekülése ellenére szereti ezt az elhagyott országot, vállalja magyarságát, s magyar voltához ragaszkodásának jele, hogy az egyik legmagyarabb hegységet választja Párizs párjaként.
Ady legkönyörtelenebbül ostorozó verse a Nekünk Mohács kell. Mohács a nemzeti katasztrófa, a pusztulás, a nemzethalál jelképe. „Fordított himnusz”, hiszen Kölcsey Himnuszával ellentétben, mely áldást kér, ez verést, szenvedést, és könyörtelenséget kér a magyar népnek. A vers célja, hogy felrázza a magyar népet, mely akaratgyenge, és könnyen széthullhat a belső viszályok miatt. A költő sorsközösséget vállal a néppel. A vers végén ismét szenvedést kér, mert a magyar nép állandóan küzdött, és erre a küzdelemre van szükség, hiszen a beletörődés lustaságot szülhet, és megállást a polgári fejlődésben.
A fajok cirkuszában című versének kulcsmegállapítása, hogy epigon, azaz utánzó nemzet vagyunk: „minden, minden ideálunk másutt megunt ócskaság már”. Nem érez semmi eredetiséget, erőt, aktivitást a nemzetben. Felvázolja a nemzethalál képét is. A vers pesszimista hangvételű, a fejlett országoktól való lemaradás fájdalmát, és a harc hiábavalóságát fejezi ki.
Hazájához való sorsszerű kötődésének egyik legszebb vallomása A föl-földobott kő. A vers a gravitáció metaforájára épül, melyet Ady előtt már Széchenyi is használt. A vers dialektikus, ellentétekre épül: a fönt-lent, menekülés-visszatérés ellentétére. Bírálatai ellenére vállalja magyarságát, az ország minden hibájával együtt.
A magyar Messiások című vers címe tragikus, hiszen a magyarok elmaradottsága akkora, hogy a megváltásukhoz nem elég egy messiás. A költő kifejezi, hogy a céltalanság és hiábavalóság ellenére vállalja a messiási szerepet. Ez az Adyra jellemző „mégis-morál”.
Források
Ady: Az életrajz után stílusának jellemzőit, pl. szimbolizmus, kell megemlíteni, illetve meghatározni, mi a szimbolizmus lényege.A többi,
VálaszTörlésmármint az, hogy témák szerint bemutatja a költészetét, az felesleges,rögtön a tételre kell
kitérni,és a megadott verseket részletesen elemezni. Sok a helyesírási hiba!