19.

Örkény István : Tóték című művének filmfeldolgozása

Fábri Zoltán: Isten hozta, Őrnagyúr!

1969-ben készült a film.

Szereplők:

·         Tót Lajos (Sinkovits Imre),

·         Mariska (Fónay Márta),

·         Ágika (Vencel Vera),

·         Gyuri atyus (Dégi István),

·         Őrnagy úr (Latinovits Zoltán),

·         Plébános (Páger Antal).

A témát Örkény István eredetileg filmforgatókönyvként dolgozta fel 1964-ben, először Pókék, majd Csönd legyen címmel. A politika elutasította. A filmötletből azután kisregényt írt Tóték címmel, majd Kazimir Károly rendező kérésére drámát (1967. február). Ezután visszatért a forgatókönyvhöz, de már erősen törekedett arra, hogy másféle értelmezést teremtsen.

1969 novemberében bemutatták a filmet, melyből kihagytak pár kulcsjelenetet. Több eltérés is van az írott mű és a könyv között, például a műnem megváltoztatása, a groteszk dráma helyett a mese idilli hangnemét állítja szembe az őrnagy kegyetlenségeivel. Ezt az alcím is jelzi. Fábri többször hangsúlyozta az elképzelését, miszerint a film nem Tótékról, hanem az őrnagyról szól, erre utal a cím megváltoztatása. Az őrnagy szerepére Latinovitsot szerződtették, és azt akarták, hogy a lökött, mániás ember helyett egy kemény, zsarnok és vérszomjas legyen.

A filmes formában rejlő nagy lehetőség az, hogy a tér és a perspektíva a maga valójában ábrázolható. Mind a belső terek (Tóték háza), mind a külső (Mátra Szent Anna hegyei) érzékletesebbé válnak. A mozgókép közvetlenül mutatja be az idillikus, humoros, groteszk és az őrült helyzeteket, vonásokat, a filmezés gazdag eszköztárával és lehetőségeivel. Idilli hegyvidéki táj, a Tót család meghitt, tunya és közömbös élete. Mindez humorral átszőve jelenik meg az alkotásban. Tót Lajos tekintélyét a jól mutató tűzoltó egyenruha és a sisak adja. Mind a családjában, mind a faluban rendkívüli népszerűségnek örvend. Idillikus és humoros, ahogyan a felesége és Ágika istenítik őt. Nyugalom jellemzi az életüket. Humor vegyül a mesevilágba, amikor a fronton szolgáló fiúk, Gyula életének fontosabb állomásait fényképek segítségével mutatja be a kamera. Humor jellemzi Gyuri atyust, a félnótás postás alakjának képi ábrázolását és ugyan ilyen hatást keltenek a várakozást, a készülődést bemutató filmkockák is, időnként burlesk szerűen felgyorsított képsoraikkal.

Nagyszerű kontrasztot mutat Fábri Zoltán, az Őrnagyot izgatottan váró, eszményinek képzelő fogadóbizottság és Varró őrnagy tényleges megjelenése között. Varró a buszról azon az oldalon szállt le, ahol nincs is ajtó és mindenkinek háttal ül a bőröndjein, ettől a pillanattól három attitűd nyilvánul meg az őrnaggyal kapcsolatban, mégpedig Ágika rajong érte, Mariska a fia érdekében jóindulatú és elnéző, Lajos pedig állandóan összeütközésbe kerül vele. Innentől kezdve a groteszk és a humor végig együtt van jelen a történetben. Varró minden szempontból fordítottan viszonyul a civil világhoz. Kéri, hogy ne is foglalkozzanak vele, de gyanakodva néz Tótra.

Nagyon komikus a hazafelé menet, amikor háborús akciót mutat be, sőt az is komikus, hogy a falubeliek megnézik az alvót. Mariska az Őrnagynak, ébredése után, előhozakodik a fiával, erre ígéretet kap, hogy a fiának sokkal jobb lesz a sora, ha visszamegy. Vacsoránál Lajos jó nagyot sóhajt és erre az Őrnagy sebesülésre gyanakszik, majd játszani akar, de Tót nem tud se sakkozni, se dominózni, ez már nagyon zavarja Varrót, így megkérdezi a többieket is, hogy mit szoktak csinálni vacsora után, a család nem igazán aktív evés után, kivéve Ágika, mivel ő dobozokat készít, ezért Varró ráveszi az egész családot, hogy dobozoljanak. Ebben először Tót nem akart részt venni, de akkor az Őrnagy megsértődött, és Marika megijedt, hogy akkor mi lesz az ő kicsi fiával, ezért kibékítette az ellentétet. Folyamatosan dolgoznak és tűrik Varró rigolyáit, pedig nem kellene, mert az egészet a fiúkért csinálták, ám ő elesett a csatában, de ezt a család nem tudja meg, mert Gyuri atyus a postás szépen szortírozza a leveleket és a rossz híreket nem szereti átadni, így nem is teszi meg.

A filmen jól látszik, hogy az elején a család kipihent és az őrnagy fáradt, majd ez az állapot szépen fokozatosan megfordul. Az utolsó napokat már csak túl akarják élni, majd az őrnagyot kikísérik a buszhoz, de ő még is visszajön, maradni akar. Ezt már Lajos nem bírja tovább és véget vet a történetnek, megöli az Őrnagyot.