1. Nyelvek osztályozása

1.

A nyelvek típus szerinti osztályozása

tetelbazis.hu

Minden nyelvnek megvan a saját rendszere, ugyanakkor egy-egy nyelv struktúrája hasonlíthat egy másik nyelv felépítéséhez.

XIX. század szerinti osztályozás szerint három típusba sorolhatók a világ nyelveit:

·         Elkülönítő vagy izoláló nyelvek.

Az ide tartozó nyelvek a ragokat vagy képzőket nem ismerik, a nem változó, izolált szavakat állítják egymás mellé. A jelentések kifejezésében nagy szerepe van a szórendnek, valamint a hangsúlynak és a hanglejtésnek, ez utóbbit tonémának nevezik. Ilyen nyelvek: maláj, indonéz, dél-kínai.

·         Toldalékoló vagy agglutináló nyelvek.

Ezeknek a nyelveknek gazdag a morfológiájuk, vagyis alaktanuk, mivel gazda a toldalékoló rendszerük. Elsősorban képzők és ragok segítségével fejezik ki a jelentés módosulásait és a mondatbeli viszonyokat. Ilyen nyelvek: altaji, sumér, uráli (a magyar is!).

·         Hajlító vagy flektáló nyelvek.

Ezek a nyelvek a jelentés módosulásait és a mondatbeli viszonyokat a tő magánhangzójának a változásaival fejezik ki – pl. angol; illetőleg a toldalékokat komplex funkciójúak lehetnek, pl. oroszban. Flektáló nyelvek: indoeurópai és a sémi nyelvek.

·         +1., Bekebelező vagy inkorpoláló nyelvek, ilyen pl. a grönlandi.

·         Ezekben a szavak belsejébe épülnek be a különféle toldalékok.

A három nagy csoport között nem lehet éles határt vonni.

A nyelvek típusainak a kutatása a XX. században külön diszciplínává fejlődött, ez a nyelvtipológia. Feladatai közé tartozik az univerzálékutatás, a nyelvek tipológiai vizsgálata, valamint a tipológiai elmélet.