agresszió: Egy pol., hatalmi kérdés erőszakkal v. fenyegetéssel való egyoldalú megoldása. Politikai agresszió: egy v. több állam erőszakos beavatkozása a másik belügyébe v. fegyveres támadás indítása, ill. politikai nyomás gyakorlása más ország területének v. annak egy részének a megszerzésére, egyoldalú politikai, gazdasági előnyök kicsikarására. Tovább...
annektál: megegyezéssel v. erőszakosan valamely országhoz csatol, elfoglal, bekebelez (területet)
Antikomintern paktum: (kommunista ellenes) A hitleri Németország és a fasiszta Japán 1936. évi egyezménye a Szovjeunió elleni világháború kirobbantására, amelyhez 1937-ben Olaszország, 1939-ben Magyarország., 1941-ben Románia és egyéb államok is csatlakoztak. Tovább...
Barbarossza terv: A Szovjetunió lerohanásának német haditerve, amelynek megvalósításához a német hadsereg 1941. június 22-én kezdett hozzá. A harcokban Németországon kívül Olaszország, Románia, Szlovákia, Magyaro. és Finnország is részt vett. A hadműveleteknek három fő csapásiránya volt: északon Leningrád, középen Moszkva, délen pedig a Krím félsziget elérése. A szovjet hadsereg ellenállása, a hatalmas távolságok és a rossz időjárási viszonyok miatt a német hadsereg kudarcot vallott.
csiga offenzíva: lassú előrenyomulás Olaszországban. Tovább...
ENSZ: Az Egyesült Nemzetek Szervezete (angol rövidítése UN(O) franciául és spanyolul ONU) nemzetközi szervezet, amely az államok közti együttműködést hivatott elősegíteni a nemzetközi jog és biztonság, a gazdasági fejlődés, a szociális ügyek és az emberi jogok terén, valamint a világbéke elérésében. A II. világháború után, 1945-ben a Népszövetség utódjaként azzal a céllal alapították, hogy megelőzzék a háborúkat és lehetőséget adjanak az országoknak problémáik megtárgyalására. Tovább...
fegyveres ellenesség: -
furcsa háború: Szeptember 1-jén 4.45-kor a német haderő átlépte a lengyel határt. Nagy-Britannia és Franciaország szeptember 3-án hadat üzent, ezt azonban még hosszú ideig nem követték komoly hadműveletek a nyugati fronton („furcsa háború”).
Gestapo: A Geheime Staatspolizei (magyarul: Titkos Államrendőrség), röviden Gestapo a náci Németországban (hivatalosan 1933 után). A hitleri Németország biztonsági szerveinek egyik legkegyetlenebb szervezete. Üldözték, gyilkolták, kínozták a rendszer ellenségeit: zsidókat, baloldaliakat, másként gondolkodókat. A vádak a következők voltak: szabotázs, kémkedés, hazaárulás, faji különbözőség. Szervezője Hermann Göring volt. Tovább...
Háromhatalmi egyezmény: 1940. szeptember 27-én kötötte Berlinben tíz évre a három tengely-nagyhatalom, Japán, Németország és Olaszország, garantálva egymás kölcsönös politikai, gazdasági és katonai támogatását „a nagy kelet-ázsiai térre és az európai területekre vonatkozó törekvéseiket illetően”. Tovább...
hintapolitika: Olyan kormánypolitika, amely az ellentétes hatalmak mindegyikével el akarja hitetni a vele való együttműködés szándékát. Tipikusan ilyen volt a II. világháború idején, 1942-1944-ben a Kállay- és Lakatoskormány kétarcúsága, akik egyrészt a hitleri Németország iránti szövetségesi hűséget hangsúlyozták, ugyanakkor titkos tárgyalásokat folytattak az antifasiszta nagyhatalmakkal, s Mo. átállását akarták előkészíteni. A hintapolitika a nemzetközi diplomácia manapság is gyakran alkalmazott eszköze, különösen a nagyhatalmak között örlődő kis országok esetében.
Holocaust: A holokauszt a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás neve, amelynek körülbelül hatmillió európai zsidó esett áldozatul. Tovább...
kiugrási iroda, Bp., 1944. jan.-okt.: a hazánk II. világháborúból való kiválásának előkészítésére és lebonyolítására szervezett titkos csoport utólagos elnevezése. Tovább...
kollaboráns: A megszálló ellenséges hatalommal együttműködő (személy).
Komintern: A Kommunista Internacionálé, vagy röviden Komintern (oroszul: Коммунистический Интернационал), más néven Harmadik Internacionálé 1919 márciusában alapított nemzetközi kommunista szervezet volt. Tovább...
korridor: folyosó
likvidálás: felszámolás
Luftwaffe: a fasiszta Németország légi hadereje
Margaréta-terv: Magyarország 1944 március 19-i német megszállásának terve, Tovább...
Marita-terv: Bulgária volt ugyanakkor az az ország, amely miatt a német–szovjet viszony újra feszültebbé vált. Az olasz hadseregnek a görögöktől Albániában elszenvedett veresége kezdett katasztrofálissá válni, Németország viszont a romániai olajforrásokra való tekintettel nem nézhette tétlenül, hogy az angolok a görögök megsegítése ürügyén megvessék a lábukat a Balkánon. A német diktátor ezért 1940. december 13-án kiadta „Marita-terv” elnevezésű 20. számú utasítását, amellyel elrendelte a Görögország elleni német hadműveletet. Tovább...
népfront: Az antifasiszta v. a monopoltőke elleni harc össznépi formája, amely a munkásosztály vezetésével jött létre: minden haladó társ. réteget tömörítő szövetség. Létrejöttének egyik előfeltétele a munkásegység megteremtése. A népfront Franciaországban alakult meg először az FKP vezetésével 1935-ben, majd a népfront kormánya 1936-ban. A Kommunista lnternacionálé VII. kongresszusa a komm. pártok legfontosabb feladatává tette a széles néptömegeket átfogó antifasiszta népfront megteremtését. A II. világháború alatt népfront alakult a megszállók elleni harcra. A fasizmus leverése után fontos szerepük volt a népi demokráciák létrejöttében.
NKVD: (az orosz Narodnij Kommiszariat Vnutrennih Gyel rövidítése): Belügyi Népbiztosság a szovjet rendszer (a bolsevik párt egyeduralmának) védelmére, 1919. ápr.-1930. dec.: az elítéltek javító-nevelő kényszermunkája folyamatosságát biztosító intézkedések egyik fő szervezője az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaság területén. Tovább...
Overlord hadművelet: A szövetségesek négy hadseregcsoport és három ejtőernyős hadosztályt szándékoznak partra tenni Normandiában, Caen és Volognes között. Normadiát főként a kedvező földrajzi jellemzői alapján választották ki, emellett még az is mellette szólt, hogy beleesett az angol repülőterekről rajtoló vadászgépek hatótávolságába, és normandiai partszakaszt a németek másodlagosnak ítélték az invázió valószínűségének szempontjából, ezért kevésbé erősítették meg, mint a Calais-i partszakaszt. Tovább...
Royal Air Force: brit Királyi Légierő Tovább...
Wehrmacht: (szó szerint kb. véderő) a III. Birodalom fegyveres erejének (haderejének) megnevezése volt 1935-től, a sorkatonaság bevezetésétől, 1945-ig. Tovább...
Helyek
Atlanti fal: Az 1942 és 1944 között épített védvonal Finnországtól és Norvégiától Dánián, Hollandián, Belgiumon, a Csatorna-szigeteken keresztül egészen Franciaországig és Spanyolországig húzódik. A tervek szerint arra szolgált, hogy a szövetségesek támadását még a tengerparton meghiúsítsa. Az Atlanti fal is szerepet játszott abban, hogy a szövetségeseknek hatalmas veszteségeket kellett elszenvedniük Normandia partjainál. Tovább...
Árpád-vonal: Az északkeleti Kárpátok hágóit lezáró erõdítések legbelsõ, nem összefüggõ védelmi vonala. A folyóvölgyekben futó út- és vasútvonalakat zárta le a nagyobb településeknél. Mûszakilag megerõsített támpontok, fa- föld- és betonerõdök, a völgyekben út és mûszaki zárak alkották. Fontosabb támpontjai: a Tatár-hágó felõl a Fekete-Tisza völgyében Kõrösmezõ ‹Jaszinya›, Tiszaborkút ‹Kvaszi›, Rahó ‹Rahov›; a Tarac-folyó völgyében Királymezõ ‹Usztycsorna›, majd erõdítések a Tiszáig; a Toronyi-hágón át a Husztra ‹Chust› vezetõ úton Ökörmezõ ‹Mezsgorje›; a Vereckei-hágón át a Munkács ‹Mukaèevo› felé vezetõ völgyben Volóc (Volovec); az Uzsoki-hágó felõl az Ung völgyében Fenyves-völgy ‹Sztavnoje›.
Létesítése Kárpátalján az 1939. évi, Észak-Erdélyben és a Székely-földön az 1940. évi visszacsatolásokat követõen kezdõdött, s 1944 nyaráig tartott, a magyarországi harcok kezdetéig. délnyugaton a Székely határõrség, középen a IX. magyar hadtest (1944. aug. 30-tól 2. magyar hadsereg) és a Moldvából visszavonuló 8. német hadsereg, északnyugaton az 1. magyar hadsereg védte. Az országhatáron, az Árpád-vonal biztosítási öveként építették ki a Szent László-állást, a Kárpátok elõterében, Galíciában a Hunyadi-állást.
Berlin-Róma tengely: A tengelyhatalmak vagy tengely elnevezést használták a második világháborúban a német szövetségi rendszerhez tartozó államok elnevezésére. Az elnevezést elsősorban a három tengely-nagyhatalomra, Németországra, Olaszországra és Japánra használták, de tengelyhatalomnak, vagy tengelyhez tartozónak szokták nevezni a később e szövetségi rendszerhez csatlakozó más országokat is. Az elnevezés onnan ered, hogy Mussolini 1936. november 1-jén a következő szavakkal hozta nyilvánosságra a néhány nappal korábban megkötött német–olasz egyezményt: „a Berlin–Róma ív nem egy választóvonal, hanem egy tengely”, amely köré Európa többi állama csoportosul. Tovább...
Maginot-vonal: André Maginot (1877–1932) francia hadügyminiszter javaslatára 1927–1932 között a francia–német, az olasz–francia és a francia–luxemburgi határon épült, védelmi célokat szolgáló, korszerű erődrendszer. Tovább...
Margit-vonal: A német hadászati-hadmûveleti védelem legfontosabb, elõre kiépített eleme a Kárpát-medencében. Létesítését az OKH 1944. szept. 22-én rendelte el a Dunántúlon. A 220 km hosszú terepszakaszon, önálló támpontokból álló, három védõövet magába foglaló állásrendszer nyugati szektorát a Dráva (Gyékényes) és a Balaton (Balatonszentgyörgy), keleti szektorát a Balaton (Balatonvilágos), a Velencei-tó és Érd között építették ki.
Rudolf Konrad, a hegyicsapatok tábornoka parancsnoksága alatt, a magyar Országos Erõdépítési Parancsnokság, a német 13. erõdítési sáv-parancsnokság irányításával magyar, német és szlovák mûszaki csapatok a polgári lakosság bevonásával építették.
A fõellenállási öv fõellenállási vonala a Duna - Nagytétény vasútállomás - Szent László puszta - Baracska-D - Kápolnásnyék-D - Kisvelence-D - Velencei-tó északi partvonala - Dinnyés - Nádor-csatorna nyugati magaslatai - Belsõbáránd - Pötölle - Tác-D - Polgárdi-D - Füle-D - Balatonfõkajár-D - Balatonakarattya-DK - Balaton északi partvonala - Keszthely - Fenékpuszta - Zala-folyó torkolata - Határárok-csatorna - Pat - Iharosberény - Márjás-patak - Csurgó - Gyékényes - Dráva terepszakaszon húzódott. A Duna-Velencei-tó között a fõvédõöv második vonala Kismarton-É - Martonvásár-D - Baracska vasútállomás - Pázmánd-D vonalon épült ki.
A fõellenállási öv és a második védõöv 16-20 km harcászati mélységben épült ki. A fõvédõöv 2-3 állásból állt, amelyek mélysége 5-7 km volt. A második védõövben 1-2 állást építettek ki. A védõövek lövész- és összekötõárkokból, körvédõképes támpontokból, fa-, föld- és betonkiserõdökbõl álltak, amelyeket mûszaki zárakkal, aknamezõkkel, harckocsiakasztókkal, drótakadályokkal is védtek. A védõövek elõtt átlagosan 5 m széles, 3 m mély harckocsiárok volt. A Margit-vonalba esõ településeket körkörös védelmi állásokkal erõsítették meg.
Maximális hadmûveleti feladata az Ostmark (Ausztria), így az Alpesi Erõd felé vezetõ utak lezárása, az osztrák iparvidék védelme. Minimális hadmûveleti feladata a zalai olajvidék (1944 második felétõl a még német kézen lévõ területek kõolajtermelésének 80 %-a), a dunántúli magyar ipar-, vegyipar, kõolaj-finomító és bányavidék, a nyugat-magyarországi mezõgazdasági körzetek fedezése, valamint Budapest nyugati irányú átkarolásának megakadályozása volt.
A nyugati szektort a 2. német páncéloshadsereg, a keletit a 3. magyar és a 6. német hadsereg védte. Nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket, a keleti szektort 1944. dec. 20-tól a szovjet 4. gárda- és 46. hadsereg, a nyugatit 1945. márc. 30-tól az 57. szovjet és az 1. bolgár hadsereg gyorsan áttörte.
Nevek
Attlee, Clement Richard: (1883–1967) Brit politikus. 1935 és 1955 között a Munkáspárt vezetője. 1940-től a háborús kabinet tagja, 1942-től miniszterelnök-helyettes. 1945-ben pártja legyőzi a konzervatívokat, a potsdami konferencián „felváltja” Churchillt, és 1951-ig ő a miniszterelnök, jobboldali reformista politikával. 1955-ben a király a lordok házának tagjává nevezi ki.
Chamberlain, Arthur Neville (1869–1940): Brit konzervatív politikus. 1918-tól képviselő, 1922-től több kormányban is miniszteri tisztséget lát el. 1937-től 1940 májusáig miniszterelnök. Bár elsősorban belpolitikai ügyekben volt jártas, a brit külpolitikát saját elképzelései szerint kezdte irányítani. Fő elve a „megbékélés” volt. Attól az illúziótól vezérelve, hogy Hitler jogosnak hitt követeléseit kielégítve elkerülhető az újabb világháború, jelentős engedményeket tett a német diktátornak. 1938-ban Hitler, Mussolini és Daladier társaságában aláírta a müncheni egyezményt. 1939-ben már látta, hogy a német területi követelések nem tolerálhatók tovább, Lengyelország megtámadása után hadat üzent Németországnak. 1940. május 10-én, röviddel a norvégiai brit kudarc után a súlyos beteg Chamberlain lemondott, utóda Winston Churchill lett.
Badoglio, Pietro : (Grazzano Monferato, Piemont, 1871. szeptember 28. – Grazzano Badoglio, 1956. november 1.); olasz katona és politikus, a Fasiszta Államtanács tagja. Az abesszíniai háborúban ő volt az olasz hadsereg főparancsnoka, az itt aratott győzelem kivívása nyomán Benito Mussolini Addisz-Abeba hercegévé nevezte ki. A második világháború idején, 1943. július 24-én részt vett Mussolini megbuktatásában, majd III. Viktor Emánuel király miniszterelnökké nevezte ki. Badoglio fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel, ennek nyilvánosságra kerülte után azonban a németek kiszabadították Mussolinit, és megszállták az országot. Badoglio a királlyal és kormányával együtt a szövetséges megszállás alatt álló Brindisibe menekült, majd 1944. június 18.-án lemondott tisztségéről. Tovább..
Bajcsy-Zsilinszky Endre Kálmán: (Szarvas, 1886. június 6. – Sopronkőhida, 1944. december 24.) politikus, újságíró. Tovább...
Bárdossy László, Bárdosi dr.: (Szombathely, 1890. december 10. – Budapest, Lipótváros, 1946. január 10.) diplomata, politikus, magyar miniszterelnök. Tovább...
Churchill, Sir Winston Leonard Spencer : (Blenheim kastély, Woodstock (Oxfordshire), 1874. november 30. – London, 1965. január 24.) brit politikus, miniszterelnök 1940–1945 és 1951–1955 között. Kiemelkedő képességű államférfi, szónok és stratéga, a brit hadsereg tisztje. Élete egyedülálló számú és mélységű kutatás tárgya a brit és világtörténelemben betöltött szerepe miatt. Rendkívül termékeny író, történelmi tárgyú írásainak elismeréseként az irodalmi Nobel-díj birtokosa (1953). Tovább...
Chamberlain, Arthur Neville (1869–1940): Brit konzervatív politikus. 1918-tól képviselő, 1922-től több kormányban is miniszteri tisztséget lát el. 1937-től 1940 májusáig miniszterelnök. Bár elsősorban belpolitikai ügyekben volt jártas, a brit külpolitikát saját elképzelései szerint kezdte irányítani. Fő elve a „megbékélés” volt. Attól az illúziótól vezérelve, hogy Hitler jogosnak hitt követeléseit kielégítve elkerülhető az újabb világháború, jelentős engedményeket tett a német diktátornak. 1938-ban Hitler, Mussolini és Daladier társaságában aláírta a müncheni egyezményt. 1939-ben már látta, hogy a német területi követelések nem tolerálhatók tovább, Lengyelország megtámadása után hadat üzent Németországnak. 1940. május 10-én, röviddel a norvégiai brit kudarc után a súlyos beteg Chamberlain lemondott, utóda Winston Churchill lett.
Badoglio, Pietro : (Grazzano Monferato, Piemont, 1871. szeptember 28. – Grazzano Badoglio, 1956. november 1.); olasz katona és politikus, a Fasiszta Államtanács tagja. Az abesszíniai háborúban ő volt az olasz hadsereg főparancsnoka, az itt aratott győzelem kivívása nyomán Benito Mussolini Addisz-Abeba hercegévé nevezte ki. A második világháború idején, 1943. július 24-én részt vett Mussolini megbuktatásában, majd III. Viktor Emánuel király miniszterelnökké nevezte ki. Badoglio fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel, ennek nyilvánosságra kerülte után azonban a németek kiszabadították Mussolinit, és megszállták az országot. Badoglio a királlyal és kormányával együtt a szövetséges megszállás alatt álló Brindisibe menekült, majd 1944. június 18.-án lemondott tisztségéről. Tovább..
Bajcsy-Zsilinszky Endre Kálmán: (Szarvas, 1886. június 6. – Sopronkőhida, 1944. december 24.) politikus, újságíró. Tovább...
Bárdossy László, Bárdosi dr.: (Szombathely, 1890. december 10. – Budapest, Lipótváros, 1946. január 10.) diplomata, politikus, magyar miniszterelnök. Tovább...
Churchill, Sir Winston Leonard Spencer : (Blenheim kastély, Woodstock (Oxfordshire), 1874. november 30. – London, 1965. január 24.) brit politikus, miniszterelnök 1940–1945 és 1951–1955 között. Kiemelkedő képességű államférfi, szónok és stratéga, a brit hadsereg tisztje. Élete egyedülálló számú és mélységű kutatás tárgya a brit és világtörténelemben betöltött szerepe miatt. Rendkívül termékeny író, történelmi tárgyú írásainak elismeréseként az irodalmi Nobel-díj birtokosa (1953). Tovább...
Dönitz, Karl: (Berlin, 1891. szeptember 16. – Aumühle, Németország, 1980. december 24.) német tengernagy, a második világháború idején a Német haditengerészet főparancsnoka és Adolf Hitler öngyilkosságát követően 23 napig Németország elnöke. Tovább...
Eisenhower, Dwight David „Ike” : (Denison, 1890. október 14. – Denison, 1969. március 28.) az Amerikai Egyesült Államok tábornoka és 34. elnöke. Tovább...
de Gaulle, Charles André Joseph Marie: (Lille, 1890. november 22. – Colombey-les-deux-Églises, 1970. november 9.) francia tábornok, államférfi, a Francia Köztársaság 18. elnöke. A II. világháborúban, a francia nemzeti-függetlenségi ellenállás feltétlen híveként szervezte és irányította a francia ellenállási mozgalmat. Személyisége a szabad Franciaországot szimbolizálta. A háború után alkotmányos reformot, a nemzeti érzelmeket hangsúlyozó erős államot teremtett Franciaországban. Tovább...
Eisenhower, Dwight David „Ike” : (Denison, 1890. október 14. – Denison, 1969. március 28.) az Amerikai Egyesült Államok tábornoka és 34. elnöke. Tovább...
de Gaulle, Charles André Joseph Marie: (Lille, 1890. november 22. – Colombey-les-deux-Églises, 1970. november 9.) francia tábornok, államférfi, a Francia Köztársaság 18. elnöke. A II. világháborúban, a francia nemzeti-függetlenségi ellenállás feltétlen híveként szervezte és irányította a francia ellenállási mozgalmat. Személyisége a szabad Franciaországot szimbolizálta. A háború után alkotmányos reformot, a nemzeti érzelmeket hangsúlyozó erős államot teremtett Franciaországban. Tovább...
Goebbels, Dr. Paul Joseph: (Rheydt, 1897. október 29. – Führerbunker, Berlin, 1945. május 1.) Adolf Hitler nemzetiszocialista Németországának propagandaminisztere. Tovább...
Göring, Hermann Wilhelm: (Rosenheim, 1893. január 12. – Nürnberg, 1946. október 15.) német politikus és katonai vezető, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja, a német légierő (Luftwaffe) parancsnoka, a Harmadik Birodalom Hitler utáni második embere. Tovább....
Himmler, Heinrich Luitpold: (1900. október 7. – 1945. május 23.) német politikus, magas rangú náci vezér, a Schutzstaffel (SS) vezetője. A második világháború alatt a III. Birodalom második legbefolyásosabb embere volt. Az összes rendőrség és biztonsági erő, beleértve a Gestapót is, az ő irányítása alatt állt. Mint a koncentrációs táborok, a haláltáborok és a bevetési csoportok felügyelője, Himmler körülbelül 2 millió zsidó, több mint kétszázezer roma, kétmillió szovjet hadifogoly, kétmillió lengyel és több százezer kommunista, homoszexuális, nem fehér valamint fizikailag és mentálisan sérült ember haláláért volt felelős. Tovább....
Hitler, Adolf:(Braunau am Inn, Osztrák–Magyar Monarchia, 1889. április 20. – Führerbunker, Berlin, Harmadik Birodalom, 1945. április 30.) német kancellár 1933-tól és Führer (vezér) 1934-től haláláig, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy röviden NSDAP), vezetője. 1925-ben osztrák állampolgárságáról lemondott, német állampolgárságot 1932-ben Braunschweig (ma Alsó-Szászország) tartomány formálisan kinevezett tisztviselőjeként szerzett. Tovább....
Hirohito: (裕仁) (1901. április 29. – 1989. január 7.) a hagyományos öröklődési jogok szerint Japán 124. császára 1926 és 1989 között. 1989. január 13-án bekövetkezett halála után a Japán Országgyűlés a Sóva (昭和天皇 Shōwa Tennō) nevet adta neki, a szigetországon kívül azonban ma is Hirohitoként hivatkoznak rá. Ő uralkodott a japán császárok közül a legtovább. Rendeletei jelentős változásokat hoztak az ország társadalmában. Tovább...
Horthy Miklós, Vitéz nagybányai: (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909–1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Portugáliai emigrációban halt meg 1957-ben. 1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen. Tovább...
Jamamoto Iszoroku: (japánul: 山本五十六, nyugaton: Isoroku Yamamoto) (1884. április 4. – 1943. április 18.) japán tengernagy, a Japán Császári Haditengerészet összevont flottájának főparancsnoka a második világháborúban. Iskoláit Japánban és az Egyesült Államokban végezte. Tovább...
Kállay Miklós, Dr. nagykállói: (Nyíregyháza, 1887. január 23. – New York, 1967. január 14.) magyar politikus, 1942–44 között Magyarország miniszterelnöke. Tovább...
Keitel, Wilhelm Bodewin Johann Gustav: (Gandersheim, 1882. szeptember 22. – Nürnberg, 1946. október 16.) német tábornok, a német tábornoki törzskar tagja, második világháborús főbűnös. Tovább...
Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.) m. kir. honvéd vezérezredes, 1944. augusztus – október között miniszterelnök. Tovább...
MacArthur, Douglas: (1880. január 26., Little Rock, Arkansas, USA – 1964. április 5., Washington, D.C.)
1941-ben a háború kitörésekor visszahívták a szolgálatba és a csendes óceáni hadsereg parancsnokává nevezték ki. Taktikája sokban különbözött Chester Nimitz admirálisétól, ami miatt ellentét alakult ki közöttük. Ott volt 1945. szeptember 2-án a USS Missouri csatahajó fedélzetén a fegyverszünet aláírásakor. A koreai háborúban is részt vett. Tovább...
Montgomery, Bernard Law: (London, 1887. november 17. – 1976. március 24.) angol marsall. 1939-40-ben hadosztályparancsnok volt Franciaországban. Egységeit Dunkerque-ből evakuálták. A következő két évben Angliában látott el parancsnoki feladatokat. Az ő hadosztálya várta volna Dél-Angliában a partraszálló német alakulatokat. Tovább...
Mussolini, Benito Amilcare Andrea (1883–1945): Olasz politikus, diktátor. Tanítói bizonyítványt szerez, később katona lesz, majd újságírással foglalkozik. Korán elkezd politizálni is, 1900-tól tagja a szocialista pártnak. Az első világháborúban haditudósító, meg is sebesül. Ezután fokozatosan nacionalista irányultságú lesz, 1918-tól írásaiban kezd visszaköszönni a fasizmus gondolatvilága. 1919-től az olasz fasiszta mozgalom vezetője (Duce). 1921-től parlamenti képviselő. 1922-ben a fasiszták élén bevonul Rómába (Marcia su Roma), és miniszterelnökké nevezik ki. A huszas évek végére gyakorlatilag Olaszország diktátora lesz. 1935-ben megtámadja Etiópiát, 1939-ben pedig Albániát. 1935-től fokozatosan közeledik Hitlerhez, 1938-ban hozzájárulását adja az Anschlusshoz. 1940-ben hadat üzen Franciaországnak és Nagy-Britanniának. Észak-Afrikában és Görögországban csak a német segítség menti meg seregeit a teljes öszeomlástól. Gyengébben felszerelt csapatainak állandóan a németekre kell támaszkodnia, politikájában is egyre inkább Hitler igényeinek kiszolgálójává válik, folyamatosan szűkülő önálló mozgástérrel. 1943-ban a szövetségesek szicíliai partraszállása után a Fasiszta Nagytanács megvonta tőle a bizalmat, és Mussolinit internálták. Skorzeny SS-kommandója kiszabadította, és az észak-olasz bábállam, a Salói Köztársaság miniszterelnöke lett. 1945 áprilisában menekülés közben partizánok fogságába került, akik szeretőjével, Clara Petaccival együtt kivégezték, és holttestüket Milánóban közszemlére tették.
Von Paulus: A rommá lőtt Sztálingrádban azonban hetekig tartó utcai harcokra kényszerültek. 1942. november végén szovjet ellentámadás indult, és 1943. február 2-án a 6. német hadsereg, von Paulus tábornagy vezetésével, megadta magát. Ez nagy fordulatot jelentett a II. világháború történetében. A teljesen sikertelen 1943-as júliusi kurszki csata után a hadvezetés bizalma megroppant Hitler vezetői képességeiben.
Raoul Wallenberg (Stockholm, 1912. augusztus 4. – feltételezések szerint 1947. július 16.) svéd diplomata. A második világháború éveiben Magyarországon zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. (Halála időpontja felől 2010-ben előkerült újabb dokumentumok kapcsán kérdések merültek fel, így elképzelhető, hogy az említettnél jóval később hunyt el.) Tovább...
Von Ribbentrop, Ullrich Friedrich Willy Joachim: (Wesel, 1893. április 30. – Nürnberg, 1946. október 16.) a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt befolyásos politikusa, továbbá 1938 és 1945 között birodalmi külügyminiszter volt. Von Ribbentropot mint háborús bűnöst a legfőbb háborús bűnösök ellen folytatott nürnbergi perben a Nemzetközi Katonai Bíróság 1946. október 1-jén hirdetett ítéletében kötél általi halálra ítélte. Az ítélet végrehajtására 1946. október 16-án került sor. Tovább...
Göring, Hermann Wilhelm: (Rosenheim, 1893. január 12. – Nürnberg, 1946. október 15.) német politikus és katonai vezető, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja, a német légierő (Luftwaffe) parancsnoka, a Harmadik Birodalom Hitler utáni második embere. Tovább....
Himmler, Heinrich Luitpold: (1900. október 7. – 1945. május 23.) német politikus, magas rangú náci vezér, a Schutzstaffel (SS) vezetője. A második világháború alatt a III. Birodalom második legbefolyásosabb embere volt. Az összes rendőrség és biztonsági erő, beleértve a Gestapót is, az ő irányítása alatt állt. Mint a koncentrációs táborok, a haláltáborok és a bevetési csoportok felügyelője, Himmler körülbelül 2 millió zsidó, több mint kétszázezer roma, kétmillió szovjet hadifogoly, kétmillió lengyel és több százezer kommunista, homoszexuális, nem fehér valamint fizikailag és mentálisan sérült ember haláláért volt felelős. Tovább....
Hitler, Adolf:(Braunau am Inn, Osztrák–Magyar Monarchia, 1889. április 20. – Führerbunker, Berlin, Harmadik Birodalom, 1945. április 30.) német kancellár 1933-tól és Führer (vezér) 1934-től haláláig, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy röviden NSDAP), vezetője. 1925-ben osztrák állampolgárságáról lemondott, német állampolgárságot 1932-ben Braunschweig (ma Alsó-Szászország) tartomány formálisan kinevezett tisztviselőjeként szerzett. Tovább....
Hirohito: (裕仁) (1901. április 29. – 1989. január 7.) a hagyományos öröklődési jogok szerint Japán 124. császára 1926 és 1989 között. 1989. január 13-án bekövetkezett halála után a Japán Országgyűlés a Sóva (昭和天皇 Shōwa Tennō) nevet adta neki, a szigetországon kívül azonban ma is Hirohitoként hivatkoznak rá. Ő uralkodott a japán császárok közül a legtovább. Rendeletei jelentős változásokat hoztak az ország társadalmában. Tovább...
Horthy Miklós, Vitéz nagybányai: (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909–1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Portugáliai emigrációban halt meg 1957-ben. 1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen. Tovább...
Jamamoto Iszoroku: (japánul: 山本五十六, nyugaton: Isoroku Yamamoto) (1884. április 4. – 1943. április 18.) japán tengernagy, a Japán Császári Haditengerészet összevont flottájának főparancsnoka a második világháborúban. Iskoláit Japánban és az Egyesült Államokban végezte. Tovább...
Kállay Miklós, Dr. nagykállói: (Nyíregyháza, 1887. január 23. – New York, 1967. január 14.) magyar politikus, 1942–44 között Magyarország miniszterelnöke. Tovább...
Keitel, Wilhelm Bodewin Johann Gustav: (Gandersheim, 1882. szeptember 22. – Nürnberg, 1946. október 16.) német tábornok, a német tábornoki törzskar tagja, második világháborús főbűnös. Tovább...
Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.) m. kir. honvéd vezérezredes, 1944. augusztus – október között miniszterelnök. Tovább...
MacArthur, Douglas: (1880. január 26., Little Rock, Arkansas, USA – 1964. április 5., Washington, D.C.)
1941-ben a háború kitörésekor visszahívták a szolgálatba és a csendes óceáni hadsereg parancsnokává nevezték ki. Taktikája sokban különbözött Chester Nimitz admirálisétól, ami miatt ellentét alakult ki közöttük. Ott volt 1945. szeptember 2-án a USS Missouri csatahajó fedélzetén a fegyverszünet aláírásakor. A koreai háborúban is részt vett. Tovább...
Montgomery, Bernard Law: (London, 1887. november 17. – 1976. március 24.) angol marsall. 1939-40-ben hadosztályparancsnok volt Franciaországban. Egységeit Dunkerque-ből evakuálták. A következő két évben Angliában látott el parancsnoki feladatokat. Az ő hadosztálya várta volna Dél-Angliában a partraszálló német alakulatokat. Tovább...
Mussolini, Benito Amilcare Andrea (1883–1945): Olasz politikus, diktátor. Tanítói bizonyítványt szerez, később katona lesz, majd újságírással foglalkozik. Korán elkezd politizálni is, 1900-tól tagja a szocialista pártnak. Az első világháborúban haditudósító, meg is sebesül. Ezután fokozatosan nacionalista irányultságú lesz, 1918-tól írásaiban kezd visszaköszönni a fasizmus gondolatvilága. 1919-től az olasz fasiszta mozgalom vezetője (Duce). 1921-től parlamenti képviselő. 1922-ben a fasiszták élén bevonul Rómába (Marcia su Roma), és miniszterelnökké nevezik ki. A huszas évek végére gyakorlatilag Olaszország diktátora lesz. 1935-ben megtámadja Etiópiát, 1939-ben pedig Albániát. 1935-től fokozatosan közeledik Hitlerhez, 1938-ban hozzájárulását adja az Anschlusshoz. 1940-ben hadat üzen Franciaországnak és Nagy-Britanniának. Észak-Afrikában és Görögországban csak a német segítség menti meg seregeit a teljes öszeomlástól. Gyengébben felszerelt csapatainak állandóan a németekre kell támaszkodnia, politikájában is egyre inkább Hitler igényeinek kiszolgálójává válik, folyamatosan szűkülő önálló mozgástérrel. 1943-ban a szövetségesek szicíliai partraszállása után a Fasiszta Nagytanács megvonta tőle a bizalmat, és Mussolinit internálták. Skorzeny SS-kommandója kiszabadította, és az észak-olasz bábállam, a Salói Köztársaság miniszterelnöke lett. 1945 áprilisában menekülés közben partizánok fogságába került, akik szeretőjével, Clara Petaccival együtt kivégezték, és holttestüket Milánóban közszemlére tették.
Von Paulus: A rommá lőtt Sztálingrádban azonban hetekig tartó utcai harcokra kényszerültek. 1942. november végén szovjet ellentámadás indult, és 1943. február 2-án a 6. német hadsereg, von Paulus tábornagy vezetésével, megadta magát. Ez nagy fordulatot jelentett a II. világháború történetében. A teljesen sikertelen 1943-as júliusi kurszki csata után a hadvezetés bizalma megroppant Hitler vezetői képességeiben.
Raoul Wallenberg (Stockholm, 1912. augusztus 4. – feltételezések szerint 1947. július 16.) svéd diplomata. A második világháború éveiben Magyarországon zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. (Halála időpontja felől 2010-ben előkerült újabb dokumentumok kapcsán kérdések merültek fel, így elképzelhető, hogy az említettnél jóval később hunyt el.) Tovább...
Von Ribbentrop, Ullrich Friedrich Willy Joachim: (Wesel, 1893. április 30. – Nürnberg, 1946. október 16.) a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt befolyásos politikusa, továbbá 1938 és 1945 között birodalmi külügyminiszter volt. Von Ribbentropot mint háborús bűnöst a legfőbb háborús bűnösök ellen folytatott nürnbergi perben a Nemzetközi Katonai Bíróság 1946. október 1-jén hirdetett ítéletében kötél általi halálra ítélte. Az ítélet végrehajtására 1946. október 16-án került sor. Tovább...
Rommel, Erwin Johannes Eugen: (Heidenheim, 1891. november 15. – Herrlingen, 1944. október 14.) német tábornagy a második világháborúban, a Deutsches Afrika Korps parancsnoka, a normandiai partraszállásnál a védekező német csapatok vezetője. Tovább...
Roosevelt, Franklin Delano: (1882–1945) Amerikai demokrata párti politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke. 1933-tól haláláig elnök, egyedülálló módon négyszer választották meg. Sokak szerint ha a háború nem tört volna ki, vagy nem ő lett volna akkor az elnök, abban az esetben is az USA egyik legkiemelkedőbb politikusaként kellene emlegetnünk. A gazdasági világválság bénító körülményei között lett elnök, és sikerült talpra állítania országát. A második világháború kitörése után (az USA semlegessége ellenére) jelentős fegyverszállítmányokkal segítette a szövetségeseket. 1941-ben Churchill angol miniszterelnökkel közzétették az Atlanti Chartát. December 7-én a Pearl Harbort ért japán támadás után az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Ettől fogva Roosevelt tántoríthatatlanul küzdött a tengelyhatalmak ellen. Belátta, hogy bár az USA-t inkább ők fenyegették, a japánok gazdasági gyengeségük miatt nem képesek egyedül a győzelemre. Éppen ezért Európát tekintette az elsődleges harctérnek, és feltétel nélkül támogatta Hitler és szövetségesei minden ellenfelét. Roosevelt javaslatára deklarálták a szövetségesek a feltétel nélküli megadás elvét, egyesek szerint ez a háború indokolatlan elhúzódását eredményezte. Rossz egészségi állapota ellenére határtalan munkabírással vett részt a háborús ügyek intézésében, mint az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka. Minden fontos szövetséges konferencián részt vett, de Churchill szerint (és a történészek zöme szerint is) túl naívnak mutatkozott Sztálinnal szemben, a szovjet diktátor könnyen rá tudta venni terveinek támogatására. 1945. április 12-i halálát követően alelnöke, Harry S. Truman lépett a helyére.
Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. január 6. – Budapest, Lipótváros, 1946. március 12.) a budapesti népbíróság által háborús bűnösként elítélt hungarista politikus, több nyilaskeresztes és hungarista párt és mozgalom megalapítója, Magyarország nemzetvezetője volt 1944 és 1945 között. Tovább...
Sztálin, Joszif Visszarionovics : (Gori, Orosz Birodalom, 1878. december 18. – Kuncevo, Moszkva mellett, 1953. március 5.) apai ágon oszét, anyai ágon grúz nemzetiségű szovjet forradalmár, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt (illetve 1925-től érvényes nevén az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt) Központi Bizottságának főtitkára (1922-1934) majd titkára (1934-1953), a Szovjetunió diktátora , az orosz hadseregben kialakult legfőbb hadvezéri titulus, a (generalisszimusz) birtokosa. 1943-ban Sztálint kinevezték a Szovjetunió legfőbb marsalljává, ezután a Generalisszimusz címet is viselte. Tovább...
Sztójay Döme (szül. Dimitrije Sztojakovich) (Versec, 1883. január 5. – Budapest, Lipótváros, 1946. augusztus 22.) szerb származású magyar politikus, rövid ideig miniszterelnök és külügyminiszter. Tovább...
Teleki Pál, Dr. nemes széki gróf: (római szent birodalmi gróf, teljes nevén: Teleki Pál János Ede) (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, Várnegyed, 1941. április 3.) miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, erdélyi földbirtokos, politikus, tiszteletbeli főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a SZEFHE Rabonbánja. Tovább...
Tito, Josip Broz: (Kumrovec, 1892. május 7. (hivatalosan május 25.) – Ljubljana 1980. május 4.) horvát-szlovén szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Josip Broz néven, a Tito nevet csak később vette fel. A második világháborúban a jugoszláv partizánok egyik vezetője, majd a „második” Jugoszlávia (1943–1991) első számú vezetője volt 1980-ig. Jugoszláviában a tisztelet jeléül, egyben a II. világháborúra utalva Tito marsallként is emlegették. Nem sokkal a háború vége után kiállt a szovjet befolyás ellen, egyik atyja volt az el nem kötelezett országok mozgalmának. 1980. május 4-én Ljubljanában, műtét utáni szövődményekben halt meg. Tovább...
Truman, Harry Spencer: (1884–1972) Amerikai demokrata párti politikus, az Egyesült Államok 33. elnöke. 1934-től 1944-ig szenátor. 1945 januárjától alelnök, április 12-től, Roosevelt halálát követően 1952-ig az Egyesült Államok elnöke. A háború alatt kezdetben jelentős mértékben támaszkodott elődje bizalmasaira, később viszont saját embereit ültette a kulcspozíciókba. Az első időszakban gondot okozott számára, hogy alig-alig volt tisztában a háborús helyzettel, illetve tervekkel, alelnökként sem tudott pl. az atomprogramról. Ellentétbe került Sztálinnal Lengyelország ügyében, Harry Hopkinst el is küldte Moszkvába, de a tárgyalások nem hoztak eredményt. A potsdami konferencián sem sikerült elérnie a jaltai döntések részbeni megváltoztatását. A tanácskozáson értesült az atombomba sikeres kipróbálásáról. Útban hazafelé úgy döntött, hogy az új fegyvert be kell vetni Japán ellen. Ennek szükségességéről, illetve az alkalmazás módjáról máig folynak a viták. A háborút követően a Marshall-terv segítségével mozdította előre Európában az újjáépítést.
Veesenmayer, Dr. (oec. publ.) Edmund: (Bad Kissingen, 1904. november 12. – Darmstadt, 1977. december 24.) vezető német közgazdász, a Harmadik Birodalom diplomatája, az NSDAP és az SS magas rangú tagja volt. Tovább...Roosevelt, Franklin Delano: (1882–1945) Amerikai demokrata párti politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke. 1933-tól haláláig elnök, egyedülálló módon négyszer választották meg. Sokak szerint ha a háború nem tört volna ki, vagy nem ő lett volna akkor az elnök, abban az esetben is az USA egyik legkiemelkedőbb politikusaként kellene emlegetnünk. A gazdasági világválság bénító körülményei között lett elnök, és sikerült talpra állítania országát. A második világháború kitörése után (az USA semlegessége ellenére) jelentős fegyverszállítmányokkal segítette a szövetségeseket. 1941-ben Churchill angol miniszterelnökkel közzétették az Atlanti Chartát. December 7-én a Pearl Harbort ért japán támadás után az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Ettől fogva Roosevelt tántoríthatatlanul küzdött a tengelyhatalmak ellen. Belátta, hogy bár az USA-t inkább ők fenyegették, a japánok gazdasági gyengeségük miatt nem képesek egyedül a győzelemre. Éppen ezért Európát tekintette az elsődleges harctérnek, és feltétel nélkül támogatta Hitler és szövetségesei minden ellenfelét. Roosevelt javaslatára deklarálták a szövetségesek a feltétel nélküli megadás elvét, egyesek szerint ez a háború indokolatlan elhúzódását eredményezte. Rossz egészségi állapota ellenére határtalan munkabírással vett részt a háborús ügyek intézésében, mint az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka. Minden fontos szövetséges konferencián részt vett, de Churchill szerint (és a történészek zöme szerint is) túl naívnak mutatkozott Sztálinnal szemben, a szovjet diktátor könnyen rá tudta venni terveinek támogatására. 1945. április 12-i halálát követően alelnöke, Harry S. Truman lépett a helyére.
Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. január 6. – Budapest, Lipótváros, 1946. március 12.) a budapesti népbíróság által háborús bűnösként elítélt hungarista politikus, több nyilaskeresztes és hungarista párt és mozgalom megalapítója, Magyarország nemzetvezetője volt 1944 és 1945 között. Tovább...
Sztálin, Joszif Visszarionovics : (Gori, Orosz Birodalom, 1878. december 18. – Kuncevo, Moszkva mellett, 1953. március 5.) apai ágon oszét, anyai ágon grúz nemzetiségű szovjet forradalmár, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt (illetve 1925-től érvényes nevén az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt) Központi Bizottságának főtitkára (1922-1934) majd titkára (1934-1953), a Szovjetunió diktátora , az orosz hadseregben kialakult legfőbb hadvezéri titulus, a (generalisszimusz) birtokosa. 1943-ban Sztálint kinevezték a Szovjetunió legfőbb marsalljává, ezután a Generalisszimusz címet is viselte. Tovább...
Sztójay Döme (szül. Dimitrije Sztojakovich) (Versec, 1883. január 5. – Budapest, Lipótváros, 1946. augusztus 22.) szerb származású magyar politikus, rövid ideig miniszterelnök és külügyminiszter. Tovább...
Teleki Pál, Dr. nemes széki gróf: (római szent birodalmi gróf, teljes nevén: Teleki Pál János Ede) (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, Várnegyed, 1941. április 3.) miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, erdélyi földbirtokos, politikus, tiszteletbeli főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a SZEFHE Rabonbánja. Tovább...
Tito, Josip Broz: (Kumrovec, 1892. május 7. (hivatalosan május 25.) – Ljubljana 1980. május 4.) horvát-szlovén szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Josip Broz néven, a Tito nevet csak később vette fel. A második világháborúban a jugoszláv partizánok egyik vezetője, majd a „második” Jugoszlávia (1943–1991) első számú vezetője volt 1980-ig. Jugoszláviában a tisztelet jeléül, egyben a II. világháborúra utalva Tito marsallként is emlegették. Nem sokkal a háború vége után kiállt a szovjet befolyás ellen, egyik atyja volt az el nem kötelezett országok mozgalmának. 1980. május 4-én Ljubljanában, műtét utáni szövődményekben halt meg. Tovább...
Truman, Harry Spencer: (1884–1972) Amerikai demokrata párti politikus, az Egyesült Államok 33. elnöke. 1934-től 1944-ig szenátor. 1945 januárjától alelnök, április 12-től, Roosevelt halálát követően 1952-ig az Egyesült Államok elnöke. A háború alatt kezdetben jelentős mértékben támaszkodott elődje bizalmasaira, később viszont saját embereit ültette a kulcspozíciókba. Az első időszakban gondot okozott számára, hogy alig-alig volt tisztában a háborús helyzettel, illetve tervekkel, alelnökként sem tudott pl. az atomprogramról. Ellentétbe került Sztálinnal Lengyelország ügyében, Harry Hopkinst el is küldte Moszkvába, de a tárgyalások nem hoztak eredményt. A potsdami konferencián sem sikerült elérnie a jaltai döntések részbeni megváltoztatását. A tanácskozáson értesült az atombomba sikeres kipróbálásáról. Útban hazafelé úgy döntött, hogy az új fegyvert be kell vetni Japán ellen. Ennek szükségességéről, illetve az alkalmazás módjáról máig folynak a viták. A háborút követően a Marshall-terv segítségével mozdította előre Európában az újjáépítést.
Zsukov, Georgij Konsztantyinovics: (Sztrelovka, 1896. december 1. – Moszkva, 1974. június 18.) orosz-szovjet hivatásos katona, a Szovjetunió marsallja, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, az SZKP KB tagja, honvédelmi miniszter. Tovább...
köszi, hasznos volt
VálaszTörlésAhh uristen köszi, életmentő
VálaszTörlésUristen,hanem úristen látom tudod a magyart
Törlés